Egy-egy hirtelen jött veszélyhelyzet során először a limbikus rendszer, azaz az ösztöneink és érzelmeink szabályozásáért felelős agyi alrendszer lép működésbe. Riadót fújva felkészíti a szervezetet arra, hogy képes legyen a "harcolj vagy menekülj" típusú válaszlépésre az előttünk tornyosuló problémával szemben. Eközben viszont egyre inkább átveszi az irányítást a problémamegoldásért felelős prefrontális kéreg, visszafogva a kezdeti pánikreakciót előidéző hormonáradatot, egyszersmind új megoldási módszerek kidolgozásába kezdve.
Mindez nem okoz gondot, amíg olyan banális vészhelyzetekről van szó csupán, mint amikor például szórakozottan azt hisszük, elvesztettük az olvasószemüvegünket, aztán pár másodperc múlva rájövünk, hogy csak feljebb toltuk a fejünk tetejére, amíg nem volt rá szükségünk. A munkahelyi és egyéb problémák kiváltotta tartós stressz nyomán azonban fölénybe kerülhet a limbikus rendszer, folyamatos riadókészültségben tartva a szervezetet, ami hosszú távon komolyan károsíthatja egészségünket.
Hogy ezt elkerüljük, abban a stresszhatások mérséklése mellett nagy segítséget jelenthet, ha rendszeresen megdolgoztatjuk agyunk prefrontális kérgét. Ehhez nincs másra szükség, csupán arra, hogy rutinszerűen használjuk képzelőerőnket, tervezőkészségünket és rendszerezőkészségünket hétköznapi teendőink során.
2 fotó
