Magyar egészségügy: mindenki fizessen

Már nem sok idő maradt átgondolni, hogy mit kezdjünk az egészségüggyel, a jelenlegi ugyanis finanszírozhatatlan - írja a vg.huban Lantos Gabriella . Szerinte az a megoldás, hogy mindenki fizessen egy alapdíjat, mert a jól működő egészségügyi rendszerek így épülnek fel, ilyen az Európában legjobbnak tekintett holland modell is. Mindenki tudja, hogy a befizetett pénzért egy szolgáltatást vásárol, amellyel kapcsolatban vannak elvárásai. De rettenetesen sokba kerülnek az eszközök, és még drágábbak lesznek. A modern technológiát és az anyagokat meg kell fizetni, mint ahogy az ezeket kezelő embereket is, különben egy másik ország egészségügyében fognak dolgozni. Az egészségügy tehát nagyon is drága. Ha valaki ezt ingyen kapja, akkor azoknak, akiknek viszont fizetniük kell érte, sokkal többe kerül, mint amennyit a nemzedékek szolgáltatásként megkapnak belőle. Ezt az érdekellentétet fel kell oldani.

Nyolcmillió felnőttel számolva, havi 10-15 ezer forintot kellene befizetni. Ezt a garantált bérminimum után fizetendő hétszázalékos járulék esetében 11 270 forint. "Ez egy korrekt alapdíj, amelyet mindenkinek a nettó jövedelméből kellene befizetnie úgy, hogy a hétszázalékos tb-járulék megszűnne, és beépülne a bruttó bérbe. A járulék helyett kellene ezt az alapdíjat fizetni. Természetesen vannak olyan 60-70 ezer forintból élő aktív és nyugdíjas polgárok, akiknek ez túl nagy teher lenne. Ennek a másfél-kétmillió embernek a díját kellene a költségvetésnek állnia" - mondja az igazgató. Számításai szerint a jelenlegi négymillió ember helyett legalább hatmillió fizetné meg az egészségügyi ellátás költségeit. Könnyű kiszámolni, egy emberre így sokkal kisebb teher hárulna.

Ma álproblémák terelik el az emberek figyelmét. Azzal kellene foglalkozni, hogy hét év alatt 225 ezer elkerülhető halálozás volt ebben az országban, ami meghaladja Debrecen lakosságát. Ez önmagában olyan nemzeti tragédia, amely fel kellene, hogy rázza a közvéleményt, de néhány gondolkodón kívül ez nem nagyon aggaszt senkit - jegyezte meg a szakember.

Egy másik definíció szerint az tekinthető városi kórháznak, amelyben a négy alapszakma - belgyógyászat, sebészet, szülészet és gyerekosztály - megtalálható. A 160 kórházból mindössze 62-ben van szülészet, tehát a maradék 100 intézményt ennek alapján nem is lehetne kórháznak tekinteni. Ebből a 62 szülészetből 24 olyan, amelyben évente 700 gyereknél kevesebb születik, azaz naponta még kettő sem. Ezeket nem is volna szabad fenntartani, sem betegbiztonsági, sem közgazdasági szempontból. Marad tehát kb. 35 igazi kórházként funkcionáló és akként fejlesztésre érdemes intézmény. Ezek közül 22 súlyponti kórház, tehát a bonyolult esetek ellátására is alkalmas. Részletek!

Úgy véli, hogy Budapesten három centrumra nagy szükség van, a többi helyen valójában kórházi ellátást sem kellene nyújtani. A jelenlegi kórházak nagy részében ápolási otthonokra van igényük az időseknek. A fiataloknak meg szakrendelők és olyan egynapos sebészeti központok kellenek, ahol a betegek felét meg lehetne műteni. Ezeket pedig este hétkor be kell zárni. A nagy centrumokban, ahol a specialisták dolgoznak, csak az igazán beteg embereket kell ellátni. Nem lesz szükség ennyi kórházra, ha a centrumokat jól működtetik.