Olykor előfordul, hogy nem diagnosztizálják időben egy betegséget, vagy az orvos nem a megfelelő diagnózist állítja fel. Ennek hátterében számos tényező állhat - az egyik ilyen például a megfelelő kommunikáció hiánya. Mit tehetünk, hogy orvosunk jobban megértse, amit igazából mondani szeretnénk neki? Nyilvánvaló, hogy érdemes egyszerűen, világosan megfogalmazni, mi a problémánk, ha pedig több tünetet is tapasztaltunk, akkor a legaggasztóbbakkal kezdjük a felsorolást. De emellett nem árt, ha van néhány bevált kérdés vagy félmondat a tarsolyunkban, amelyekkel rákontrázhatunk a mindannyiunk által ismert orvosi válaszokra.
Kinek mi a normális?
Gyakori, hogy az orvos azt mondja egyes panaszokra, hogy "ez normális". Erre válaszolhatunk a következőképpen: "valaki másnak talán igen, de én csak azt tudom, számomra mi a megszokott, és ilyet még sosem tapasztaltam". Ha pedig a szakember szerint csak a stressz okozza a tüneteket, érdemes neki elmagyaráznunk, általában hogyan reagál a szervezetünk a stresszre, illetve hogy az aktuális helyzet miben különbözik azoktól a tünetektől, amelyeket fokozott idegesség esetén szoktunk tapasztalni.
Biztos, hogy nem kell további kivizsgálás?
A háziorvosok gyakran mondják, hogy "emiatt nem kellenek további vizsgálatok". De ahelyett, hogy ezt egy bólintással elfogadnánk, érdemes visszakérdezni: "elnézést, nem vitatni akarom a döntését, de szeretném megérteni, hogy miért gondolja így".
Miben korlátoznak minket a tünetek?
Ha az orvos szerint "csak többet kellene aludni vagy sportolni" panaszaink enyhítése érekében, érdemes azt felelni, hogy "éppen a fájdalom, fáradtság vagy egyéb tünet miatt nem vagyok erre képes". Ebből orvosunk megértheti, hogy például nem azért nem megyünk hosszabb sétákra a kutyánkkal, mert nem akarunk, hanem mert olyan erőteljes fáradtságot vagy fájdalmat érzünk, hogy amiatt képtelenek vagyunk végrehajtani a hétköznapi teendőinket.
Mennyit kell még várni?
"Csak adjon neki egy kis időt, elmúlik magától" - ki ne hallotta volna már ezt az orvosától. Ilyenkor mondjuk el a szakembernek, mikor és milyen intenzitással kezdtük el érezni a tüneteket - akár tízes skálán is elhelyezhetjük a fájdalom erősségét -, majd azt is, hogy mennyit romlott a helyzet azóta. Ezzel nyomatékosítjuk, hogy eleget vártunk már, a helyzet mégsem javult. Így ráadásul az orvost is arra ösztönözzük, hogy most foglalkozzon a problémával, ne pedig egy-két hét múlva - hiszen könnyen lehet, hogy addigra tovább súlyosbodna a helyzet.
Forrás: womenshealthmag.com
