A különböző pajzsmirigybetegségek diagnosztizálása nem mindig könnyű feladat, a pontos kórmeghatározáshoz az egyszerű vérvétel mellett más vizsgálatok is szükségesek lehetnek.
A pajzsmirigybetegségek típusai
A pajzsmirigybetegségek két leggyakoribb formája a pajzsmirigy túl-, illetve alulműködés. A szerv túlműködése mögött a legtöbb esetben a Basedow-kór nevű autoimmun betegség áll. Ilyenkor a szervezet tévesen ellenanyagot kezd termelni a pajzsmirigy sejtek ellen, amire a szerv fokozott hormontermeléssel válaszol, és a pajzsmirigy ennek következtében megnagyobbodik. Emellett pedig idősebb korban sok esetben a hormontermelő pajzsmirigygöbök okoznak túlműködést. A pajzsmirigy-alulműködés hátterében leggyakrabban egy idült autoimmun gyulladás, a Hashimoto tireoiditisz áll, ezen kívül a nem megfelelő jódbevitel vagy akár egy korábbi pajzsmirigyműtét is eredményezhet elégtelen pajzsmirigyhormon-képzést.
Laborvizsgálat
Laboratóriumi vizsgálatokkal a szerv aktuális működéséről kaphatunk információt. A vérvizsgálat során az agyalapi mirigy által termelt "thyreotrop stimuláló hormon", azaz TSH, illetve a pajzsmirigy hormonok, az fT3 és az fT4 szintjét vizsgálják. De a pontosabb diagnózis felállítása érdekében a TSH, az fT3 és az fT4 mellett szükség lehet az anti-TPO, az anti-TG és a TRAK nevű antitestek szintjének vizsgálatára is.
TSH
Ha az eredmények szerint a TSH szintje emelkedett, akkor a pajzsmirigy működése általában csökkent, ha viszont a TSH-szint lényegesen csökkent, akkor általában a szerv fokozott működése áll fenn.
fT3 és fT4
A magas fT3- és fT4-szint és alacsony TSH-érték a szerv túlműködésére utal. Alulműködés esetén mindkét hormon szintje alacsony, míg a TSH-érték magas.
anti-TPO, anti-TG és TRAK
A pajzsmirigyellenes antitestek autoimmun betegségek esetén jelennek meg. Ilyen esetben az antitestek szintje magas lesz a szervezetben.
Fontos azonban tudni, hogy a vérvétel által kapott értékek néha megtévesztőek lehetnek, ugyanis függhetnek az aktuális napszakoktól, az évszakoktól és a szedett gyógyszerektől is. A pontos diagnózis felállításához más típusú vizsgálatra is szükség lehet.
Nem specifikus laboratóriumi vizsgálatok
A pajzsmirigy működését biztosító hormonokon kívül a szervezet anyagcsere-állapotára utaló laboratóriumi markerek vizsgálatát is mindig el kell végezni, ha ilyen betegségre van gyanúnk, vagy már diagnosztizált beteg gondozását végezzük. Legfontosabbak ezek közül a vérkép, vércukor, vérzsírok meghatározása, valamint a differenciáldiagnózist segítő egyéb hormonvizsgálatok. Újabban - a szelénkezelés monitorozására - a vér szelénkoncentrációjának meghatározása is előtérbe került.
Ultrahangos vizsgálat
A pajzsmirigy ultrahangos vizsgálata során a szerv szerkezetét figyelik. A vérvétel mellett ez a leggyakoribb diagnosztikai eljárás, amely által képet kaphatunk a mirigy nagyságáról, szerkezetéről, eltéréseiről, az esetleges gyulladás fennállásáról. A vizsgálat fájdalommentes és gyorsan elvégezhető.
Izotópos vizsgálat
A vizsgálat során vénásan vagy esetleg szájon át beszedhető izotópos anyagot juttatnak be a szervezetbe, ami segítségével pontosabban lehet tanulmányozni a pajzsmirigy szerkezetét. Ezt a módszert főleg a szerven kialakult göbök típusának meghatározására használják, és használata szinte kizárólag a pajzsmirigy túlműködése esetében indokolt. A vizsgálat nem veszélyes, de mivel sugárzásnak teszik ki a szervezetet, terhesség alatt nem végezhető el.
Aspirációs citológia
Ez a vizsgálat a legpontosabb, legegyszerűbb módja a pajzsmirigygöbök vizsgálatának. Az aspirációs citológia ultrahanggal vezérelt mintavétel, mely során egy vékony tűt vezetnek a pajzsmirigybe és mintát vesznek belőle. A szúrás minimális kellemetlenséggel jár és viszonylag rövid ideig tart.
