A mióma kialakulásáról és kezelési módjairól dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyászati onkológusa beszél.
Ösztrogénfüggő daganat
A mióma egy hormonfüggő daganattípus, amely nagymértékben reagál a szervezet ösztrogénszintjére, hiszen megjelenéséhez és növekedéséhez ösztrogénhatásra van szükség. Éppen ezért a fogamzókorú nők a veszélyeztetettek - főleg, ha ösztrogéndominanciával küzdenek-, így klimax után és a pubertáskor előtt általában nem fordul elő.
Érdemes tudni, hogy a mióma rendszerint nem válik rosszindulatúvá, ám érdemes odafigyelni rá, hiszen ahogy növekszik, egyre súlyosabb következményeket von maga után, ráadásul a gyermekáldás elmaradásának is gyakori oka.
Vannak, akik nem is tudnak róla
A miómák méretüket tekintve igen változatos képet mutatnak, hiszen vannak pár milliméteresek, de akár emberfőnyi méretűre is megnőhetnek. Amennyiben apró elváltozásról van szó, úgy semmilyen tünetet nem okoz; gyakran rutin nőgyógyászati vizsgálat során találkozunk vele.
Ahogy a mióma nő, egyre figyelemfelkeltőbb panaszokat okoz: pl. vérzészavarokat, fájdalmas menstruációt, gyakori húgyúti fertőzések, meddőség, vérszegénység, fájdalmas vizelési inger, alhasi fájdalom. Amennyiben a mióma méretéből és elhelyezkedéséből adódóan nyomja a környező szerveket, úgy típusos tünetek jelentkezhetnek. Sőt ritkán akár egy vénát is nyomhat, ami következményes trombózishoz vezethet, éppen ezért ilyen esetben érdemes mióma irányába is vizsgálatokat végeztetni!
Nincs mindig szükség műtétre
Sokan máig úgy gondolják, hogy a mióma egyedül műtéttel orvosolható, pedig vannak olyan esetek is, amikor elég csupán a rendszeres megfigyelés (ez természetesen a kisméretű, panaszt nem okozó daganatok esetén lehetséges). Nagyobb méretű miómák jelenlétekor alapos kivizsgálás után a nőgyógyász a pácienssel közösen dönthet a gyógyszeres kezelés és a műtét/ek között. Hogy melyik mellett teszi le a voksát a szakember, függ többek között a tumor méretétől, elhelyezkedésétől, növekedésének ütemétől, a panaszok súlyosságától és a páciens életkorától (klimax után rendszerint visszafejlődik), illetve attól, hogy szeretne-e még gyermeket vagy sem.
„Műtét esetén lehet, hogy elég csupán az érintett részt kimetszeni, ám az is előfordulhat, hogy az egész méh eltávolítására szükség van. A reproduktív életkorban csak ritkán végzünk mióma miatt méheltávolítást. A méh megtartására több út is kínálkozik: gyakori az ún. embolizáció, amely során lényegében elzárják a mióma véráramlását, így az összezsugorodik - ezt radiológusok végzik. A nőgyógyászati műtétek közül, elsősorban a fertilitás fokozása érdekében nagy számban végzünk ún. laparoszkópos mióma enukleációt, amikor is a méh megtartása mellett kiágyazzuk a göböt/göböket” – mondta dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyászati onkológusa, aki hozzátette, hogy különösen nagyobb miómák esetén a műtétet rendszerint gyógyszeres kezelés is megelőzi, a kisebb miómák rövidebb idő alatt operálhatóak.
A fertilis életkoron túl, vagy ha műtét nem jön szóba, a gyógyszeres kezelés a választandó út. A terápia célja a női hormonegyensúly visszaállítása, illetve az ösztrogén szintjének csökkentése, vagy a hormonhatás blokkolása. Ez megoldható progeszteronpótlással, de akár mesterségesen előrehozott menopauzával is (GNRH kezelés) – természetesen ekkor számolni kell az esetleges mellékhatásokkal is (hőhullámok, izzadás, túlsúly, ingerlékenység, alvászavar). Szerencsére azonban már létezik olyan korszerű gyógyszeres terápia is, amely komolyabb mellékhatásoktól mentes, valamint jelentősen csökkenti mind a mióma méretét, mind a miatta adódó vérzéses panaszokat.
