A hüvelyben - normális esetben is - több mint harmincféle különböző baktérium él, melyek közül számos, bizonyos körülmények között kórokozóvá váló törzs is megtalálható. További fertőzésre hajlamosító tényező a végbél közelsége, valamint a hüvelynek a szexuális életben játszott központi szerepe.
Ahhoz, hogy a hüvelygyulladások mechanizmusát megérthessük, röviden szólnunk kell a hüvely normális baktériumflórájáról. A Döderlein által 1894-ben leírt laktobacillusok az egészséges nők hüvelyében leggyakrabban és legnagyobb koncentrációban előforduló baktériumok. Ezek mellett számos baktérium, néha gomba is megtalálható a hüvelyben. A fenti mikroorganizmusok élettani körülmények között "békésen egymás mellett élnek" a gazdaszervezettel, vagyis gyulladásos választ nem váltanak ki. Általában elfogadott az a nézet, hogy a laktobacillusok bizonyos védelmet jelentenek a hüvelyben egyébként is megtalálható, valamint a kívülről bekerülő kórokozók elszaporodásával szemben. A laktobacillusok által termelt tejsav biztosítja az egészséges hüvely enyhén savas (3,8-4,5) pH-ját. Ez a savanyú környezet a legtöbb baktérium növekedését gátolja.
A hüvelygyulladás legjellemzőbb tünete az ún. folyás. (Hangsúlyozom itt, hogy a folyás nem betegség, hanem tünet!) Ez a megszokott hüvelyváladék mennyiségének, színének és gyakran szagának megváltozását jelenti. Leggyakoribb az ún. fehér folyás. Habossá akkor válik, ha a fertőzésért gáztermelő kórokozó tehető felelőssé. A viszkető, égő érzés szintén gyakori panasz, míg a fájdalom a hüvely szegényes beidegzése miatt ritka. A fertőzések közül néhány a partnernél is okozhat panaszt.
A helyes diagnózis felállításához a tünetek, a hüvelyhám szabad szemmel és kolposzkóppal (nagyítóval) történő vizsgálata, a hüvelyi pH mérése valamint a hüvelyváladék-kenet mikroszkópos vizsgálata vezetnek.
A hüvelygyulladások osztályozását számos szempont alapján végezhetjük el; legelfogadottabb a kórokozók szerinti osztályozás. Ezek alapján megkülönböztetünk baktériumok, Trichomonas valamint gombák által okozott gyulladásokat. Ez a három fertőzésfajta teszi ki a hüvelygyulladások kb. 90%-át. (A maradék 10 %-ot vírusfertőzések valamint allergiás és kémiai gyulladások adják.)
A bakteriális hüvelygyulladás szinte kizárólag már menstruáló, szexuális életet élőknél fordul elő. Oka a hüvely normális baktériumflórájának (Döderlein-féle lactobacillusok) eltűnése, ezzel párhuzamosan különböző kórokozó baktériumok elszaporodása. A partnernél nem szokott panaszt okozni.
Gyakrabban fordul elő szexuális partnereiket gyakorta váltogató egyéneknél, méhen belüli fogamzásgátló eszközt (spirál, IUD) viselőknél, dohányosoknál. Kialakulását elősegíti minden olyan hatás, amely a hüvely pH-ját lúgos irányba tolja (pl. menstruáció, hüvelybe kerülő lúgos vegyhatású ondó) illetve a laktobacillusokat pusztítja (pl. egyéb okból végzett antibiotikus kezelés).
Jellegzetes tünete a szagos, nagyobb mennyiségű, általában fehéres-szürkés váladék. A viszketés, égés, fájdalom kevésbé jellemző. Kezelésében olyan gyógyszereket alkalmazunk helyileg illetve szájon át (metronidazol, clindamycin), amelyek nem pusztítják a laktobacillusokat, viszont hatékonyak a kórokozó baktériumok ellen. Makacs vagy visszatérő esetekben célszerű a partner egyidejű kezelése.
A Trichomonas vaginalis nevű egysejtű okozta gyulladás jellegzetes tünete a bő, habos, zöldessárga színű, kellemetlen szagú folyás. Kifejezett viszketés, égő érzés és fájdalom is jellemző. Gyakran okoz a fertőzés hólyaghurutot is, ilyenkor a gyakori illetve fájdalmas vizelés is jellemző. Kezelésében a metronidazol használandó kúraszerűen illetve lökésterápiában, a partner kötelező kezelésével párhuzamosan. A gombák okozta hüvelygyulladások kb. 80%-ában a Candida albicans nevű gombafaj a kórokozó. A közhiedelemmel ellentétben nemcsak külső (uszoda-, WC-fertőzések) hanem gyakran belső fertőzés vezet a betegséghez. A fertőzés jöhet a végbél felől, illetve a hüvelyben egyébként is kis számban megtalálható gombák széles spektrumú antibiotikum- vagy szteroid-kezelés, szénhidrát-anyagcsere felborulása, az immunológiai ellenállás csökkenése miatt klinikai tünetekkel járó fertőzést okoznak. A fertőzés súlyos mellékhatásai ritkák, de kínzó tüneteket okoznak, gyakoriak és gyakran kiújulnak. Jellegzetes tünet akut esetben a fehér, túros-csapadékos, visszatérő esetben inkább bő, tejszerű folyás kellemetlen szag nélkül. Igen jellemző az erős, viszketés és égő érzés.
Az akut fertőzésben a helyi kezelés (hüvelykúpok, krémek) játszik vezető szerepet. Visszatérő illetve súlyosabb fertőzés esetén szisztémás terápia javasolt. Ezen fertőzés esetén is ajánlható a partner egyidejű kezelése.
A fentiekből látható, hogy a folyás, viszketés, égő érzés megjelenése számos különböző fertőzés tünete lehet. A helyes diagnózis felállítása és az ennek megfelelő hatásos kezelés elrendelése szakorvosi feladat. Feltétlenül érdemes azonban a higiénés szokásokról néhány gondolatot leírnunk, hiszen ezek a fertőzések megelőzésében is fontos szerepet játszanak.
A hüvelyöblítés világszerte elterjedt a nők körében. A fertőtlenítő (pl. jódtartalmú) oldatokkal történő öblítés káros hatását egyre több vizsgálat igazolta, ugyanis károsítja a hüvely normális baktériumflóráját, ezzel elősegíti a kórokozó csírák megtelepedését.
Előnyös viszont a tejsavval illetve tejsavat is tartalmazó oldatokkal történő öblítés, valamint ugyancsak a normál hüvelyi miliő fenntartását szolgáló liofilizált tejsavbaktériumokat tartalmazó hüvelykúp időnkénti használata.
Számos bakteriológiai vizsgálat igazolta, hogy nincs lényeges különbség a menstruáció alatt tampont illetve betétet használó nők hüvelyének mikroflórája között. Végezetül megemlítem, hogy ugyancsak részletes vizsgálatokkal támasztották alá, hogy a Magyarországon viszonylag nem túl régen elérhető, korszerű tisztasági betéteknek káros mellékhatásuk nincs. Hasznos kiegészítő eszközei a nők kényelemérzete fenntartásának fokozott hüvelyi illetve szeméremtáji váladékképződés esetén.
