A stroketúlélők nagyjából felénél jelentkezik szövődményként dizartria. A beszédben szerepet játszó izmok működési zavara, gyengesége következtében károsodik az artikuláció, ami miatt az érintettek beszéde mások számára akár teljesen érthetetlenné válhat. Jellemző tünet továbbá, hogy a betegek csak lassan tudnak szavakat alkotni, vagy eleve rövid szóösszetételekkel fejezik ki magukat teljes mondatok helyett. „A stroke-ot követő dizatria rendkívül frusztráló a betegek számára, hiszen hiába tudják, hogy mit szeretnének elmondani, fizikai akadályokba ütköznek” – idézi Cambridge-i Egyetem közleménye Luigi Occhipinti professzort, az intézmény mérnöki karának kutatóját.
Nyakpánt lehet a megoldás a stroke utáni beszédzavarra
A dizartriás betegek hosszas rehabilitációra számíthatnak, amely során beszédterapeuta és ismétlődő gyakorlatok segítségével nyerhetik vissza kommunikációs képességüket. Ez a folyamat azonban hónapokig, akár évekig is elhúzódhat. A jelenleg elérhető beszédtámogató technológiák pedig komoly limitációkkal rendelkeznek, mert például betűről betűre kell velük bevinni a kifejezni kívánt mondatokat, vagy mert agyi implantátumot kell hozzájuk beültetni. Occhipinti és munkatársai azonban kifejlesztettek egy hatékony, mégis komfortos megoldást, amely sokat segíthet az érintett betegeknek.
Egy nyakban viselhető, rugalmas és mosható pántot alkottak meg, amely a Revoice nevet kapta. Az eszköz kifinomult érzékelők és két mesterségesintelligencia-alkalmazás révén nemcsak azt ismeri fel, hogy mit szeretne elmondani a felhasználó, de egyben felméri a beszéd környezeti és érzelmi kontextusát is. Egészen pontosan a pánt monitorozza a pulzust és a torok izmainak apró vibrációit, majd ezen jelek alapján valós időben rekonstruálja a beteg által kimondani kívánt szavakat és mondatokat. Ennek részeként az MI egyrészt szótöredékekből alkotja újra az egyes szavakat, másrészt a páciens érzelmi állapota és a beszéd kontextusa értelmezése után a rövid kifejezéseket teljes mondatokká bővíti ki.
Szavakból összetett mondatok valós időben
És hogy mit jelent mindez a gyakorlatban? Nos, a kutatócsoport kínai szakemberekkel együttműködve egy kísérletet is megszervezett, amelybe 5 dizartriás és 10 egészséges résztvevőt vontak be. A nyakpánt csupán 4,2 százalékban hibázott a szavak és 2,9 százalékban a mondatok megalkotása során. Eközben pedig az olyan egyszerű szóösszetételeket, mint a „kórházba megyünk”, képes volt komplex mondatokká alakítani: „bár elég későre jár, továbbra sem érzem jól magam. Be tudnánk menni most a kórházba?”
Az eszköz használata 55 százalékkal javította a kísérlet résztvevői elégedettségét, ami azt mutatja, hogy a nyakpánt ígéretes előrelépés lehet a stroketúlélők kommunikációs képességeinek javításában. A cambridge-i kutatók hangsúlyozzák azonban, hogy további klinikai kísérletekre lesz szükség, mielőtt fejlesztésüket széles körben elérhetővé tehetnék. A közeljövőben szeretnék a modellt az angol mellett több nyelvre is kiterjeszteni, továbbá elérni, hogy az MI még több felhasználói érzelmet fel tudjon ismerni. Egyszersmind igyekeznek megoldani, hogy a nyakpántot önállóan is működtetni tudják a betegek a mindennapokban. „Mindez arról szól, hogy visszaadjuk az embereknek a függetlenségüket. A kommunikáció a méltóság és a felépülés szempontjából is alapvető fontosságú” – mutatott rá Occhipinti. Eddigi eredményeikről a kutatók a Nature Communications című folyóiratban számoltak be.
