Az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatója szerint az agy betegségei a teljes betegségtehernek több mint 30 százalékát adják, míg az agy kutatására szánt összegek európai uniós szinten az összes betegség kutatására szánt összegnek csak a 8 százaléka. Freund Tamás szerint ez az aránytalanság elsősorban azért van, mert az egészségpolitikusok, a legfelsőbb szinten lévő döntéshozók nincsenek igazából tisztában, hogy mekkora szociális és egészséggazdasági terhet jelentenek az agy betegségei.
Az Európai Agytanács (European Brain Council) összeurópai vizsgálata - több száz egészségközgazdász és neurológus-pszichiáter segítségével - megállapította, hogy csak 2010-ben az agybetegségek 798 milliárd eurót emésztettek fel az Európai Unióban.
Gigantikus kiadás
"Hogy ez mekkora összeg, akkor látja be igazán az ember, ha megnézi, hogy öt következő legdrágább betegség mennyibe került. Eszerint a rák, a szív- és érrendszeri betegségek , a diabétesz, a krónikus tüdőbetegségek és a rheumatoid arthritis együttesen kerültek 500 milliárd euróba" - közölte Freund Tamás. Szerinte az aránytalanság amiatt alakult ki, mert a rák és a szívinfarktus a két leggyakoribb halálok, így ezeket tartják a leggyorsabban megoldandónak és gyógyítandónak.
"Ha a költség szempontjából és a családra, társadalomra gyakorolt szociális teher szempontjából nézzük, akkor míg egy rákos, egy infarktusos beteg viszonylag hamar meghal, addig, ha egy családba autista vagy skizofrén gyermek születik, ő egy teljes életet le fog élni" - mutatott rá a kutató az adatok hátterére. Az ilyen beteg a teljes élete során folyamatos orvosi ellátásra szorul, s általában egy szülőt, egy családtagot kivon a munkavégzésből. Ami mind hozzáadódik a betegség költségeihez.
"A depresszió esetében is jól tudjuk, hogy mennyire megjósolhatatlan, hogy mikor megy be egy depressziós dolgozni, milyen színvonalú, minőségű munkát tud végezni. Alzheimer-kóros pedig lehet valaki már 60 éves korában olyan szinten, hogy nem képes az önellátásra, és még él 20-30 évet. Az Alzheimer-kórba nagyon nehéz belehalni, és ez alatt a 20-30 év alatt is egy családtagot kivonhat a munkavégzésből" - folytatta az MTA alelnöke. Freund Tamás szerint ezekre a krónikus, hosszan tartó, az életminőséget nagyon súlyosan károsító betegségekre így e szempontok szerint kellene tekinteni.
Forrás: InfoRádió
