Dán kutatók szerint az ötvenes-hatvanas éveikben járó dohányos nők a leginkább veszélyeztetettek. A tudósok több mint 9700, 20 és 100 éves kor közötti önkéntes reumatoid faktor szintjét mérték meg a kutatás kezdetén, majd 28 éven keresztül követték nyomon egészségi állapotuk alakulását. Bár a kutatás kezdetén egyik önkéntesnek sem voltak reumás ízületi gyulladásra utaló panaszai, a végére 183 embernél alakult ki a reumatoid artritisz.
A kutatási eredmények szerint a normálishoz képest (kevesebb, mint 25 nemzetközi egység per milliliter) kétszeres reumatoid faktor szinttel élők artritiszre való hajlama 3,3-szeresére növekedett a kutatás ideje alatt, sőt, a legmagasabb antitest-koncentrációjú önkéntesek (100 egység/mL, vagy ennél magasabb értékkel) artritiszre való hajlama akár 26-szorosa is lehetett az átlagemberekének.
A reumás ízületi gyulladás 10 éven belüli kialakulási aránya az 50 és 69 év közötti, magas antitest-koncentrációval élő dohányos nőknél volt a legmagasabb, 32 százalék.
A legkevésbé a 70 évnél idősebb, normális antitest-koncentrációjú férfiak veszélyeztetettek, az ő esetükben a hosszú távú kialakulási arány 0,1 százalék.
