A 21 évet felölelő klinikai vizsgálat ezer kaliforniai hölgyre terjedt ki, akiknél a molekuláris altípus független prognosztikus tényezőnek bizonyult. Reina Haque és munkatársai megállapították, hogy még a legjobb várható kimenetelűnek tartott luminális A csoportnál is megemelkedett halálozási kockázattal kell számolni a diagnózis felállítása után 10 évvel. A magasabb kockázatú, Her2-es és luminális B altípus esetén viszont a luminális A-hoz képest kétszeres a halálozás veszélye.
A szeptemberi számában bemutatott vizsgálat megerősíti a molekuláris alapon történő csoportosítás létalapját.
Az emlőrák egyre szélesebb körben terjedő kategorizálása során négy molekuláris alcsoporttal lehet számolni. A luminális A típus a legkevésbé agresszív, itt a legjobbak a túlélési adatok. A luminális B főként fiatalabb hölgyeket érint, és igen rossz a prognózisa.
A bazális csoport szintén fiatalabb hölgyekben, gyakran feketékben alakul ki, és a kezelés eredménye szintén igen szerény. A Her2-altípusnál sem túl jók a kilátások, nagy a kiújulási hajlam, és az áttétek kialakulásának kockázata, azonban létezik rá célzott, biológiai terápia. Mindazonáltal a luminális A altípus teszi ki az összes emlőrák 42-59 százalékát.
Korábbi tanulmányok már felvetették, hogy a molekuláris altípus szerinti csoportosítás független tényezőként befolyásolja az emlőrák miatti halálozást. Mindazonáltal fontos, hogy a kevésbé agresszív luminális A altípusnál is számolni kell a hosszútávú kockázattal, így a kezelőorvosnak erre alapozva, a beteggel való egyetértésben kell választani a terápiás lehetőségek közül.
