És a hipertóniás beteg - akinek fontos a saját egészsége, "lelkének temploma" - életmódot vált: sétálni kezd, asztalán salátára cserélődik a pörkölt, kerüli a stresszkeltő helyzeteket, ám ez sajnos nem mindig elég. Ekkor jönnek a gyógyszerek...
Diuretikumok vagy vízhajtók
A diuretikumokat mind vérnyomáscsökkentésre, mind a szívelégtelenség kezelésére használják. Hatásmechanizmusuk szerint a vesén keresztüli só- és vízkiválasztást fokozzák. Ennek eredményeképp csökkentik a vértérfogatot, így a vérnyomást és a szív terhelését is. A diuretikus kezelés során fontos a helyes dózis kiválasztása, amit a beteg étrendje, só- és vízfogyasztása és fizikai aktivitása mind befolyásol. A terápia mellett rendszeres laboratóriumi vizsgálatot kell végezni, amelynek során mérni kell a szérumban található elektrolitszinteket, a húgysav és a kreatinin értékeit ahhoz, hogy az esetlegesen fellépő elektrolitzavarokat - a kálium csökkent vagy emelkedett értékét, a nátrium és a magnézium csökkent értékeit - illetve a vesefunkció romlását idejében fel lehessen ismerni.
A különböző diuretikumfajták különböző hatásmechanizmussal bírnak. A thiazid diuretikumok a vesében gátolják a nátrium és a klór visszaszívódását. Vizelethajtó hatásuk mérsékelt, a bevételt követő 1-2 órában jelentkezik és 10-12 óráig tart. A kacsdiuretikumok sokkal nagyobb mértékben segítik a nátrium - így a vizelet - ürítését. Hatásuk rendkívül gyors - vénás úton adagolva csaknem azonnali -, ám nem tartós, ezért célszerű a napi kétszeri dózis adása reggel és délután. A gyógyszercsoport leggyakoribb mellékhatása elsősorban a szérum káliumszint, illetve a nátrium és a magnézium szintjének csökkenése. A káliumspóroló vízhajtók nemcsak a nátrium, de a kálium ürítését is gátolják. Hatásuk mérsékeltebb, mint a másik két csoporté, ezért önmagukban nem használatosak - általában thiazid vízhajtókkal kombinálják őket -, veseelégtelenség esetén azonban kifejezetten ellenjavalltak, mert veszélyes mértékben emelheti a szérum káliumszintet.
Béta-blokkolók
A béta-blokkolók többféle bonyolult hatásmechanizmuson keresztül működnek, például csökkentik a szív összehúzódó képességét, ingerlékenységét, lassítják az elektromos ingerület vezetési sebességét, csökkentik a szívfrekvenciát. Az újabb szereknek értágító hatása is van. Hatásuk maximumát esetleg csak hetek múlva érik el, de már kis adagban, órákon belül is csökkentik a vérnyomást. Az enyhe és a közepesen súlyos hipertóniás betegek felénél már önmagukban is képesek 90 Hgmm alá csökkenteni a vérnyomás diasztolés értékét, diuretikumokkal kombinálva pedig ez az arány a 80%-ot is elérheti. A béta-blokkolók a vízhajtók mellett ezért az elsőként választandó szerek a hipertónia gyógyszeres kezelésében.
A béta-blokkolók mellékhatásai közül érdemes megemlíteni a szív frekvenciájának túlzott lassulását, a kábultságot, az émelygést, a fáradtságot, az alvászavart. Az adagolásra a napi két-háromszori elosztás jellemző.
ACE (angiotenzin konvertáló enzim) - gátlók
A szerek hatásmechanizmusának alapja, hogy gátolják egy érszűkítő hatású anyagnak - az angiotenzin II-nek - a keletkezését, egy értágító anyag - a bradikinin - lebomlását, és serkentik a szintén értágító hatású prosztaglandinok termelődését. Jótékony hatásuk közé tartozik, hogy csökkentik a szív bal kamrájának megnagyobbodását, amely magasvérnyomás-betegségben és szívbetegségben gyakori következmény. Hosszan tartó hatása valószínűleg annak köszönhető, hogy megelőzi a folyadék visszatartását.
Leggyakoribb mellékhatásuk a száraz köhögés és a bőrkiütés. Vesebetegek esetében emelhetik a szérum káliumszintjét, és fokozhatják a fehérjék mennyiségét a vizeletben. Adagolásukra jellemző, hogy kis dózisokban kell elkezdeni szedni, mert az első adagok súlyos vérnyomásesést okozhatnak.
Angiotenzin II - receptor antagonisták
Ezek a gyógyszerek a fent említett érszűkítő anyag, az angiotenzin II felvételére szolgáló receptort gátolják. Hatásmechanizmusuk ezért az előző csoportéhoz hasonló. Mellékhatásaik közül kiemelhető a ritkán jelentkező fejfájás, gyengeség; laboratóriumi eltérés szintjén az emelkedett szérum káliumszint és egy vesefunkciós érték, a kreatiniszint emelkedése.
Kálcium - antagonisták
A kálcium-antagonisták értágító gyógyszerek - az erek tágulását azok simaizmainak elernyesztésén keresztül érik el -, de a többi csoporthoz képest kevésbé jellemző rájuk a túlzott folyadék-visszatartás és a szívfrekvencia reflexes emelése. A gyógyszercsoport tagjai három csoportba oszthatók: az első csoport - pl. a nifedipin - tagjai bírnak a legerősebb értágító hatással, a második csoportnak - pl. a verapamil - erős hatása van a szívritmuszavarokra, míg a harmadik csoportra - pl. diltiazem - az anginás fájdalom ellenes hatás jellemző.
A leggyakoribb mellékhatások eltérőek a három gyógyszercsoport esetében. A nifedipin használatakor előfordulhat arcpír, izzadás, szívdobogásérzés, fejfájás illetve a lábszár és a boka duzzanata. A verapamil rendszeres szedése a székrekedés kialakulását fokozza.
Vérnyomáscsökkentő kezelés a kísérőbetegségek függvényében
A magas vérnyomás nagyon gyakori megbetegedés, ezért nem véletlen, hogy különös gondot kell fordítani a gyógyszerek esetleges társbetegségekre gyakorolt hatására.
Az ACE-gátlók és az angiotenzin II-antagonisták az elsődlegesen választandó szerek szívelégtelenség esetén, lévén hatásosan csökkentik a szív terhelését; ebben az esetben viszont a verapamilt kerülni kell: gyengíti az amúgy sem tökéletesen működő szív munkáját. A szívizom infarktus utáni állapotban a béta-blokkolók és az ACE-gátlók szintén pozitív hatásúak, a betegség kimenetelét nagymértékben javítják.
Ha a magas vérnyomás mellett koszorúserek betegsége is fennáll, a béta-blokkolók adása határozottan javítja a beteg állapotát. Nem ajánlottak viszont perifériás artériás érszűkület esetén, lévén az állapot rosszabbodásához vezet Ha a szív frekvenciája alacsony - bradikardia -, a béta-blokkolók és a verapamil további negatív hatást gyakorolnak rá, ezért ebben az állapotban beszedésük kifejezetten veszélyes.
Cukorbetegségben a tiazidok és a béta-blokkolók választása előnyös, hiszen nem hatnak az anyagcserére, és jótékony hatással bírnak a betegségre.
