Az újonan diagnosztizált asztmásokat elsősorban a tüneteik és a légzésfunkciós eredményük alapján sorolják a különböző súlyossági fokozatokba, és ennek megfelelően alakítják ki a kezelési tervet is - olvasható a légzőszervi megbetegedésekkel élők számára szerkesztett tüdőbeteg.hu oldalon. A későbbiekben azonban már nem a kezdeti súlyossági besorolás, hanem az asztmakontroll mértéke határozza meg, hogy az eleinte alkalmazott gyógyszeres terápiát miként kell módosítania a kezelőorvosnak, hivatkoznak szakértők egy új nemzetközi irányelv (a GINA, azaz a Global Initiative for Asthma) adataira. Ennek megfelelően a kezelés célja elsősorban az, hogy sikerüljön ellenőrizni az asztmás tüneteket, ideális esetben érjék el és tartsák fenn a tünetmentességet. Továbblépés, hogy megmaradjon a beteg normális aktivitási szintje, amibe még a sportolás is beletartozik. Az elérhető legjobb - a lehetőleg az egészségesekéhez hasonló - tüdőfunkció megőrzése a következő feladat, a szakemberek szerint. Akinél már előrehaladott a betegség, meg kell előzni a súlyos állapotrosszabbodásokat. Az összes légzőszervi betegre vonatkozik, hogy kerülni kell az asztma kezelésében használatos gyógyszerek mellékhatásait, és természetesen az asztmás halálozást. Természetesen a betegek asztmakontrolljában továbbra is kiemelt szerepet kap a megelőzés - hangsúlyozzák az orvosok. Mivel az asztma a légutak gyulladásos megbetegedése, a megelőzés legfontosabb módszere lehet az érzékeny légutakat izgató anyagok (például allergizáló pollenek, porok vagy a cigarettafüst) kerülése, másrészt a gyulladáscsökkentő gyógyszerek alkalmazása. Ha a megelőzés önmagában nem bizonyul elegendőnek, a tüneteket a rohamoldó (általában gyors hatású hörgőtágító szerek) enyhíthetik, vagy szüntethetik meg. A jelenleg rendelkezésre álló gyógyszerek segítségével a betegek többségénél jól kontrollálhatók az asztmás tünetek, feltéve, ha sikerül jó együttműködést kialakítani a beteg és családja, illetve az egészségügyi személyzet között.
