Az alsó légutak, vagyis a légcső, a főhörgők, hörgők és hörgőcskék falát borító nyálkahártya részben nyákot termelő sejtekből épül fel. Ez a nyák, ami fehérjéket és többszörösen összetett szénhidrátokat is tartalmaz, védi a légutakat a kiszáradástól. A benne lerakódó por, légszennyező anyagok és baktériumok a váladék folyamatos kiürülésével elhagyják a légutakat, elősegítve ezzel azok öntisztulását. Ezt elsősorban köhögéssel érjük el.
Olyan kóros állapotokban, mint az alsó légutak fertőzése, kóros anyagok által kiváltott állandó izgalma (pl. cigarettafüst) a nyák fokozott termelődését okozza. Heveny és idült légcsőhurutban általában jelentősen megnövekszik a légutakban képződő váladék mennyisége.
A nyákban lévő szerves anyagok kiváló táptalajt biztosítanak a kórokozó baktériumok számára, kedvező feltételeket teremtve ezzel azok elszaporodásához. A sűrű, nagy mennyiségű nyák elzárja a kisebb-nagyobb hörgőket, ezért a mögöttük lévő tüdőterületek nem szellőznek, nem vesznek részt a légcserében, a pangó váladék pedig befertőződhet, így másodlagos fertőzés - például tüdőgyulladás -, valamint légzési elégtelenség alakulhat ki.
Ezért nagyon fontos a légutak természetes, öntisztító folyamatának fenntartása, illetve annak elősegítése. Ez alapvetően kétféle módon történhet. Mechanikus úton, légzőtornával és gyógyszeresen, a felszaporodó nyák oldásával, hígításával, és a köhögést megkönnyítő, azt elősegítő köptetőkkel.
A tartósan ágyban fekvő vagy legyengült beteg légzése felületessé válik, az állandó fekvés miatt a váladék lesüllyed a tüdők mélyebben fekvő területeire. A légzőtornával azonban mindez nagyrészt megelőzhető. Önmagában már az is előnyös hatású, ha a beteg a nap egy részében karosszékben vagy párnákkal magasan megtámasztott háttal üldögél, és nem laposan fekszik. A fekvő beteget naponta többször fel kell ültetni, hátát óvatosan megütögetni, majd mély légvételekre kell biztatni. Nagyon jót tesz az ellenállással szemben kifejtett légző-gyakorlat. Vastagabb szívószál vagy vékony műanyag cső végére kötözött léggömböt vagy gumikesztyűt kell többször felfújnia a betegnek. Ezt még a tartósan hanyattfekvő, például frissen operált vagy nagyon gyenge beteg is végezheti. A légzőgyakorlatok hatására felszakadó váladékot a beteg felköhögi, ami mutatja a torna hatásosságát. A gyakorlatok nemcsak a beteg légzését, hanem vérkeringését is javítják.
A gyógyszeres módszerek különféle módon a légutakban lévő nyák felhígítását, annak elfolyósítását célozzák. A köptetőkben, kanalas orvosságokban általában olyan mesterséges vagy természetes anyagok vannak, amelyek nagy víztartalmú nyák termelésére serkentik a légutak hámját. Hasonló hatásúak az aromaterápia kapcsán a szoba levegőjébe juttatott illóolajok is.
A nyákoldószerek hatása igen speciális és összetett. A nyák sűrűsége a benne található fehérjemolekulák méretétől, szerkezetétől, vízmegkötő képességétől, és ennek következtében kialakuló viszkozitástól függ. A nyákoldó szerek a fehérjemolekulák másodlagos szerkezetét stabilizáló, a szomszédos kénatomok között kialakult kémiai kötések, az úgynevezett diszulfid-hidak felbontásával megváltoztatja a fehérjék alakját. Ily módon a sűrű nyák hígabban folyóvá, ezért könnyebben kiüríthetővé válik.
Nem árt tudni, hogy az úgynevezett száraz köhögés, ami nem hoz fel váladékot, sokszor csak feleslegesen fárasztja a beteget, nyugtalanná teszi az éjszakáit. Ez a megfelelő gyógyszeres kezelésen kívül a szoba száraz levegőjének párásításával is enyhíthető.
Fontos azonban betartani a köptető és a nyákoldó szerek adagolási előírásait, valamint nem szabad megfeledkezni arról, hogy a nem szűnő, a lázzal járó vagy a véres köpettel kísért köhögés súlyos betegség tünete lehet, amivel feltétlenül orvoshoz kell fordulni!
