A tavaszi égbolt sok különlegesen szép látványossággal kecsegtet: március 14-én az esti égen majdnem függőleges vonalban húzódik egymás fölött a Jupiter, a Hold és a Fiastyúk, de még az Uránusz szabad szemmel nem látható bolygója is beáll a sorba – hívja fel a figyelmet közleményében a Svábhegyi Csillagvizsgáló. Sötétedés után 19 órakor a nyugati égboltra pillantva feltűnő jelenség a Hold 25 százalékos, dagadó sarlója, közel 40 fokos magasságban. A Holdtól kiindulva az együttállás többi résztvevőjét is könnyű lesz megpillantani.
A Hold alatt, körülbelül 11 fokos távolságban lesz látható Naprendszerünk ötödik bolygója, a gázóriás Jupiter. Erőteljes, mínusz 2 magnitúdós látszó fényességével minden csillagnál fényesebbnek látszik. Ha van távcsöved vagy binokulárod, érdemes közelebbről is megnézni a Jupitert, hiszen 4 leglátványosabb holdja, a Galilei-holdak néven ismert Io, Europa, Ganymedes és Callisto is látszani fog.
Az együttállás harmadik szabadszemmel látható résztvevője a Bika csillagképben található Plejádok, népi nevén Fiastyúk nyílthalmaz: a csillaghalmaz a Jupiter-Hold egyenest követve a Hold fölött található meg. Városból ködös, kiterjedt foltként látszik, amelyben csillagok sejlenek. Vidéki égboltról 7-10 jól elkülöníthető csillaga is megpillantható. Az együttállás különlegessége, hogy a látóhatárhoz képest meredeken hajló tavaszi ekliptika miatt az égitestek majdnem függőleges vonalban húzódnak a zenit felé.
Az együttállás negyedik résztvevője, az Uránusz átlagos égről nem látszik szabad szemmel, egy kézitávcsővel azonban könnyen megtalálható. A bolygó a Holdat a Jupiterrel összekötő egyenes mintegy felénél, attól enyhén balra fekszik. Az 5,8 magnitúdós bolygó a Kos csillagkép 6,1 magnitúdó fényességű 53 Arietis csillagával alkot laza párost, az apró zöldes planéta korongjának megfigyeléséhez azonban komolyabb csillagászati távcső és legalább 200-250-szeres nagyítás szükséges.
Mindezeken kívül még egy különleges objektum is megfigyelhető a március 14-i égbolton, mégpedig a 12P/Pons-Brooks üstökös. Az üstökösök jórészt jeges anyagokból álló kis égitestek, amelyek a Nap körül elnyúlt ellipszispályán keringenek. Általában egy 1-40 kilométeres átmérőjű magból, a Nap közelébe érve egy mag körüli kómából és gyakran csóvából állnak. A csóva a párolgás hatására jön létre, és jellegzetes, elnyúlt alakot kölcsönöz az üstökösnek. A 12P/Pons-Brooks üstökös a tavasz sok éjszakáján megfigyelhető, ezúttal az Androméda csillagkép közepén, a Delta Andromedae csillag fölött látszik. Bár fényessége nem éri el a szabad szemes határt, de az 5,5-6 magnitúdós apró égi vándor egy kézitávcsővel már könnyen megpillantható.
Borítókép: Getty Images
