A pajzsmirigy a nyak elülső részén található, pillangó alakú szerv, amelynek működését az agyalapi mirigy szabályozza. Két fontos hormont termel, az athyroxint és a trijód-thyrontint, amelyek az alapanyacsere szabályozásában vesznek részt. A pajzsmirigybetegségek kialakulásának egyik oka a Magyarországon jellemző alacsony jódfogyasztás, amely már önmagában kiválthatja a szerv megnagyobbodását.
A betegség hosszú ideig lappanghat
Az elváltozások hosszú ideig lappanghatnak, tünetek gyakran csak évekkel a betegség kialakulása után jelennek meg. Leggyakrabban súlyváltozás, emésztési és alvászavarok, fáradtság, hangulatingadozás, gombócérzet a torokban, menstruációs és termékenységi problémák, nyakfeszülés, izom- és ízületifájdalmak, valamint bőr- és hajproblémák utalnak a betegségre. A panaszokra általában jellemző, hogy nyáron jelentkeznek intenzívebben.
Pajzsmirigy-túlműködés esetén jellemző lehet a nagy mennyiségű étkezés ellenére tapasztalható fogyás, hasmenés , fokozott izzadás, remegés, szapora szívverés és gyakori idegeskedés is, míg az alulműködés inkább hízással, hidegintoleranciával, depresszióval, ödémával és a székrekedéssel jelentkezik. Az úgynevezett strúma a pajzsmirigy megnagyobbodását jelenti, amelynek oka leggyakrabban jódhiány, de – más típusú – kóros elváltozást okozhatnak ciszták és daganatok is. A pajzsmirigy leggyakoribb autoimmun megbetegedése a Hashimoto thyreoiditis, amely krónikus gyulladásként elsősorban a nőket érinti: 25-30 felnőtt nő közül 1 ennek a betegségnek valamelyik formájában szenved.
A pajzsmirigybetegség elsődleges diagnosztikája
Amennyiben felmerül a pajzsmirigy működési zavarának lehetősége, vagy a családban halmozottan előfordul valamely fajtája, érdemes kérni a kivizsgálást. Ehhez elsődleges lépés a vérvétel. A laboratóriumokban célirányosan összeállított, a pajzsmirigybetegségek diagnosztizálására alkalmas csomagok tartalmazzák azokat az alapvető pajzsmirigyvizsgálatokat, melyek segítségével fény derülhet a pajzsmirigy rendszertelen működésére, valamint kereshetők konkrétan a Hashimoto-betegségre utaló paraméterek is.
A vérvétel tájékoztatást nyújt a pajzsmirigy hormonális alapfunkcióiról (TSH, fT3, fT4, anti-TPO), a vérképző rendszerről (vérkép, vas, transzferrin), a lebontási termékekből kiszűrhető elváltozásokról (karbamid, húgysav, kreatinin, összbilirubin), valamint a szervezet fontosabb enzimeinek (GOT, GPT, GGT, alkalikus foszfatáz) működéséről. Az elkészülő lelet megmutatja a szervezet ionháztartásának állapotát (Na, K), a fehérje-, szénhidrát- és zsíranyagcseréréjét (triglicerid, koleszterin, HDL-koleszterin, LDL-koleszterin, vércukor, összfehérje, albumin), illetve jelzi az éppen zajló gyulladásos folyamatokat (vérkép, CRP) is.
További vizsgálatok és kezelés
Amennyiben a laboratóriumi eredmények alapján igazoltnak látszik a pajzsmirigyfunkció zavara, minden esetben ajánlott endokrinológus szakorvoshoz fordulni, aki indokolt esetben további vizsgálatokat – például ultrahangot, biopsziát – rendelhet el a pontos diagnózis felállítása érdekében. A terápiát természetesen mindig egyénileg kell meghatározni, elsősorban a kiváltó okoktól és a már kialakult állapot súlyosságától függően. Kezelési lehetőségként szóba jöhet a célirányos életmódváltás – megfelelően változatos étkezés, rendszeres mozgás és a dohányzás elhagyása – mellett a gyógyszeres kezelés vagy jódterápia, valamint indokolt esetben különböző műtéti eljárások.
