A 42 éves Krisztián másfél évtizede szolgál katonaként. Sokáig versenyszerűen sportolt, a rendszeres testmozgás pedig a mai napig az élete része, hiszen az alakulatánál is kiemelten fontos a testnevelés. Az ereje teljében lévő férfi 175 centiméteres testmagasságához 90 kilogrammos testsúly párosult, három évvel ezelőtt azonban colitis ulcerosát , azaz fekélyes vastagbélgyulladást diagnosztizáltak nála. "Volt ugyan hasmenésem, de nem tulajdonítottan neki jelentőséget, hiszen Afganisztánban - bármennyire is betartja az ember a higiénés előírásokat - ez előfordul. Korábban többször jártam már ott, volt erről tapasztalatom. Amikor azonban hazatértem, az ilyenkor szokásos egészségügyi szűrésen kiderült, hogy valami nincs rendben. A véremben magas volt az egyik gyulladásos faktor érték, székletemben pedig vért mutattak ki" - emlékezett vissza a katona. Később - a tünetek súlyosbodásával - vastagbéltükrözésen esett át, így született meg a diagnózis, azonban a hazatérésétől a kezelés megkezdéséig eltelt hónapban 12 kilogrammot fogyott, és kórházba is került.
Eleinte jól reagált a szervezete a szteroid kezelésekre, az állapota szépen javult. Betartotta az étkezési előírásokat is, nem fogyasztott kávét és tejet, nem evett puffasztó ételeket. Az ereje kezdett visszatérni, a súlya is gyarapodott, a hasmenései pedig elmúltak. Néhány hónap elteltével az orvosok csökkenteni kezdték a szteroid dózisát, a gyógyszer teljes elhagyása után viszont Krisztián állapota visszaesett, ezután pedig már hiába vetették be nála a gyulladásos bélbetegségek kezelésére használt gyógyszerek szinte teljes arzenálját, semmi sem használt, de még a biológiai terápia is csődöt mondott. "Folyamatosan fogytam, havonta 3-4 kilogrammot vesztettem a súlyomból. Éjszakánként többször is fel kellett kelnem a hasmenés miatt, nappal pedig csak tántorogtam a fáradtságtól. Pokol volt az életem" - mondta el a férfi.
Sztómától tartva
Mivel a gyógyszerek nem bizonyultak sikeresnek, az orvosok a vastagbél eltávolítása mellett döntöttek. A műtét előtt azonban kiderült, hogy Krisztiánnak klosztridium baktérium és citomegalovírus fertőzése van, amiben vélhetően szerepet játszott, hogy a betegség és a gyógyszeres kezelés során legyengült az immunrendszere. Az operációt így tehát elhalasztották, a kórokozók elleni kezelések nyomán pedig javult a beteg állapota, mi több, felszedett 10 kilót. Eközben ráadásul kiderült, hogy egyedi kérelem alapján már elérhető Magyarországon egy újfajta biológiai terápia, amennyiben azt az orvosi bizottság engedélyezi.
A szteroidos kezeléssel együtt alkalmazott új terápia hatására Krisztián állapota látványosan elkezdett javulni, összesen 17 kilogrammal nőtt a testsúlya. "Kéthavonta járok fenntartó kezelésekre. Sajnos, ahogy a szteroidot fokozatosan leépítették, egy bizonyos dózis alatt az állapotom stagnálni kezdett. Megállt a súlygyarapodásom, és megint 3-4 alkalommal kelek éjszakánként a hasmenés miatt. Attól tartok, hogy nem javultam eléggé, így pedig nem fogják tovább engedélyezni a biológiai terápiát, és nem marad más megoldás, mint a műtét. Erre próbálok most lelkileg felkészülni. Ha eltávolítják a vastagbelet, jó eséllyel sztómával kell majd egész életemben élnem" - árulta el.
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Nyereményjáték szabályzat 2025.11.
A karrierjébe is kerülhet
Az Afganisztánból való hazatérés után a katona nem kapta meg az egészségügyi alkalmasságit, ezért amióta diagnosztizálták nála a betegséget, egészségügyi szabadságon van. Bár egzisztenciális gondjai nincsenek, a pályafutása azonban komoly veszélyben van. "Immár 15 éve szolgálok, ezalatt több mint 10 kitüntetést kaptam. Kétszer jöttem úgy haza Afganisztánból, hogy kiemelkedő helytállásomért vezérkari jutalomban részesültem. A tiszthelyettesi iskolában osztályelsőként végeztem. Alakulatom tagjai és a parancsnokaim is kiállnak mellettem, visszavárnak. Sajnos azonban, ha sztómát kapok, vége a katonai karrieremnek. Szakmát kell váltanom - talán valami színvonalas helyen vagyonőr leszek" - fogalmazott Krisztián.
A férfi az elmúlt három év során hat részletben összesen közel 100 napot töltött kórházban. Elmondta, a történtek hatására mára jelentősen megváltozott az életszemlélete. "Sosem voltam munkamániás, de mindenből 110 százalékot próbáltam kihozni. Igyekeztem mindig megfelelni az elöljáróimnak és begyűjteni az elismeréseket. Sokat voltam távol a családtól: hat és fél évet töltöttem külföldön különböző békefenntartó missziókban, de sokszor voltam külföldi kiképzésen is. Ma már tudom, hogy sokkal fontosabb számomra a család, mint ahogy azt korábban kimutattam. Mindenkivel szemben szelídebb, megértőbb, türelmesebb, toleránsabb lettem."
Forrás: Promenade Orvosi Kommunikáció
Legjobban: