Hangélményeink százai, ezrei fel sem tűnnek
Csak akkor döbbenünk rá, milyen fontos szerepet tölt be a hallás az életünkben, amikor már jócskán segítségre szorulunk. A hallásvesztés általában lassan, szinte észrevétlenül alakul ki. A legtöbb hallásprobléma a belsőfül károsodásaira vezethető vissza, az idegi hallásvesztés leggyakoribb oka a természetes öregedési folyamat, de a zaj, a fertőzések, sérülések is befolyásolják. Ezek mellett olyan egészségügyi-életmódbeli tényezők is meghatározzák, mikor és hogyan változik hallásunk minősége, mint a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a keringési zavarok vagy a dohányzás. Ugyanígy sokat árthatunk füleinknek a stresszel, szorongással is.
Az időskorúak szellemi leépüléséért és elszigetelődéséért a hallás gyengülése nagyban felelőssé tehető. Ezt támasztja alá a kutatási eredmény is, amely nemrég kapcsolatot mutatott ki a halláskárosodás és a demencia, azaz az időskori elbutulás között. A kutatások azt is igazolták, hogy a demenciával élők között harminc százalékkal jobb a memóriájuk azoknak, akik hallókészülékkel élnek. Ők valószínűleg nem fáradnak el abban, hogy feszülten figyelik környezetüket, és próbálják értelmezni, kitalálni, mit is kellene hallaniuk.
Hallásunk csökkenésével párhuzamosan megtanulunk egyéb érzékszerveinkre támaszkodni - így például gyakori, hogy a hallássérült elkezdi figyelni a beszélő szájmozgását. Jellemző az is, hogy az érintettek maguk is hangosabban beszélnek, hiszen saját magukat sem hallják, nagyobb hangerővel nézik a TV-t, és előfordulhat, hogy kevesebbet használják a telefont, lemondják a társasági programokat, ahol a zajos környezet miatt állandóan vissza kellene kérdezniük. Ahogyan kevesebbszer tudnak bekapcsolódni a beszélgetésekbe, egy idő után úgy érzik, ignorálják őket, elszigetelődnek, esetleg depressziósak is lesznek. Pedig ennek nem kell feltétlenül így lennie!
Ha észleli a problémát, forduljon szakemberhez!
Sokan amint észlelik a problémát, megpróbálják elfedni, ám ezzel nem tesznek jót sem magunknak, sem környezetüknek. Hosszú évek telnek el, mire valaki szakszerű segítséghez folyamodik. Ám ha sorra vesszük, hány esetben szükséges a jó hallás - a biztonságos közlekedéshez, családi vagy társas összejöveteleken, színházban, templomban, zajos étteremben -, akkor könnyen beláthatjuk, hogy már az első árulkodó jeleknél érdemes bejelentkezni hallásvizsgálatra. A hallásvesztés folyamata megfelelő kezeléssel megállítható, szinten tartható, a további romlás pedig megelőzhető! Persze, sok múlik azon, hogy a számunkra legmegfelelőbb készüléket találja meg a hallásgondozó szakember, és hogy mi magunk is türelmesek legyünk, amíg megszokjuk vele a mindennapokat.
Adjunk időt magunknak, és higgyünk benne, hogy még ha időbe telik is megbarátkozni az új helyzettel, hallókészülékünk segítségével hamarosan visszakaphatjuk örömteli tevékenységeinket, kapcsolatainkat!
