A PCR a legérzékenyebb vizsgálati módszer a fertőzöttség igazolására, mivel ezzel a koronavírus örökítőanyagát lehet kimutatni. A mintavétel az orrból és a garatból történik. A módszer lényege , hogy felszaporítják a kapott mintában található örökítőanyagot, vagyis a vírus DNS-ét, amely így könnyebben vizsgálható. Ez azonban már a folyamat második lépése, a koronavírus ugyanis az RNS-vírusok közé tartozik. Éppen ezért először úgynevezett reverz transzkriptáz (RT) enzim segítségével DNS-t kell készíteni belőle, amit aztán a PCR (vagyis pontosabb nevén: RT-PCR) folyamán fel lehet szaporítani.
Az továbbra sem kérdéses, hogy szemben az antigén és szerológiai vizsgálatokkal, a PCR-teszt adja a legbiztosabb eredményt arról, hogy valaki koronavírus fertőzött-e, ám a Johns Hopkins Orvostudományi Egyetem friss kutatása szerint azért itt is nagy a hiba lehetősége. Pontosabban nem is inkább hibáról beszélhetünk, hanem egyszerűen a módszer korlátairól.
Minden az időzítésen múlik
Miután megvizsgáltak 1330 mintát, arra a következtetésre jutottak, hogy a fertőzés pillanatában még szinte biztosan nem lehet kimutatni a vírus jelenlétét a teszttel. Ilyenkor 100 százalékban fals negatív eredményt kaptak az orvosok. A fertőzéstől számított negyedik napon ez az arány 67 százalékra csökkent, a nyolcadik napon pedig 20 százalékra. Három hét elteltével pedig ismét felugrott a hamis eredmények aránya 66 százalékra.
A tudósok szerint a tesztelésre legmegfelelőbb időpont a fertőzéstől számított 8. nap, ez általában a tünetek megjelenésétől számított 3. nap. De még ilyenkor is ötből egy PCR-teszt rossz eredményt adott. Ez egyrészt következhet technikai hibából, másrészt a vírus szaporodásának kiszámíthatatlanságából is.
Az eredményekre alapozva a kutatók azt tanácsolják, hogy negatív teszt birtokában is legalább 2-3 hétig legyünk óvatosak. Lehetőleg ne hagyjuk el otthonunkat, ne érintkezzünk másokkal, ha pedig szükséges, mindig viseljünk megfelelő maszkot.
