Hogy védekezünk a betegségek ellen?

Védelem a betolakodók és a rosszakarók ellen

Az emberi szervezet egészségének védelmét az immunrendszer (régi nevén: nyirokrendszer) látja el a külső és a belső "ellenségekkel" szemben. A különböző kórokozók, baktériumok, vírusok, gombák, paraziták a szervezetbe kerülve, vagy azon belül kórosan túlszaporodva betegségeket válthatnak ki. Az immunrendszer feladata ezek jellegzetes molekuláit, antigénjeit felismerni és "erőit összevonva" fellépni ellenük. Ugyanez a védelmi rendszer tartja kordában a szervezet saját, tumoros sejtjeit is. Az emberi test egyik csodálatosan sokoldalú, folyamatosan változó, újra meg újra alkalmazkodó, rendkívül összetett rendszere ez, amelynek segítségével ellenállhat a fertőzéseknek és más betegségeknek.

Erődítményrendszer

Az emberi szervezet immunrendszere több "védvonalból" áll. Elsődleges, vagy központi szervei közé tartozik a timusz, a szegycsont mögötti csecsemőmirigy és a csontvelő, amely szervek az immunvédelem legfontosabb elemeinek, a B- és T- immunsejteknek, a limfocitáknak és azok, igen változatos antigénfelismerő receptorainak termeléséről gondoskodnak. Ezek a szervezet minden részében jelen vannak, folyamatos mozgásban, vándorlásban biztosítják a betegséget okozó "behatolók" elleni védelmet.

Másodlagos, vagy más néven perifériás védelmi rendszert alkotnak azok a szervek, amelyek az emberi test olyan pontjain helyezkednek el, amelyek a kórokozók számára lehetséges támadási pontot, "kaput" jelentenek: ilyenek például a mandulák, a test egyéb részein megtalálható nyirokcsomók, a bőr alatti nyirokszövet, a különböző nyálkahártyák (például a légző- és emésztőrendszer, az ivarszervek és a húgyutak területén), a féregnyúlvány és a lép is. A limfociták ezekben a szervekben találkoznak a vér- és a nyirokkeringés útján odakerült kórokozókkal.

Velünk-született és szerzett védelem

Ha gyengül a pajzs

Az Actival Szterin komplex megoldást nyújt azok számára, akiknek egyszerre céljuk a koleszterincsökkentés és a vitaminpótlás, hiszen a növényi szterinek mellett a készítmény további hatóanyagai hozzájárulnak a szervezet vitamin-, ásványi anyag – és nyomelem szükségletének biztosításához. Természetes immunitásunk részei a kültakaró, a bőr (felszínén savas kémhatású „védőköpennyel”) valamint a szervezet külső és belső kapuin lévő nyálkahártyák, például a szem, az orr, a szájüreg, illetve a garat vagy a gyomor nyálkahártyái. Az ezekben termelődő nedvekben, például a könnyben és a nyálban lévő enzimek és a gyomor savtartalma is a védelmet segíti. A kórokozók ellen egyrészt az enzimmé alakulva egymást aktiváló komplement fehérjék és a természetes ölő sejtek lépnek fel, másrészt egyensúlyozó, védő szerepet töltenek be az emberi testben (legnagyobb számban a bélrendszerben) található "barátságos" baktériumok is. A természetes védelem része, a védekezési reakció eszköze az egyes szervekben alkalomadtán fellépő gyulladásos folyamat is.

A szerzett védelmi képesség fokozatosan alakul ki. Lényege, hogy a limfociták egyedi antigén felismerő receptorral rendelkeznek, és folyamatos vándorlásuk teszi lehetővé, hogy fertőzés esetén azok a limfociták álljanak a kórokozók útjába, amelyek az adott antigénre specializálódtak. A B-limfociták sokféle antigénnel, a T-sejtek viszont csak fehérje-típusú antigénekkel képesek kapcsolatba lépni, és ez utóbbiaknak az adott antigént prezentáló sejtek (APS) közreműködésére is szükségük van ehhez.

Időre van szükség ahhoz, hogy a megfelelő specialitású limfocita kellő mennyiségűvé szaporodjék, valamelyik nyirokszervben találkozhasson és felvehesse a harcot az adott kórokozóval, így a szerzett immunitás nem azonnal teljesedik ki. Egy-egy lezajlott fertőzés után nagyobb számban keletkeznek olyan ún. memóriasejtek, amelyek az adott specifitású receptorral rendelkeznek, így egy későbbi fertőzés esetén gyorsabbá és hatékonyabbá válik a védekező reakció.

Amilyen az "adjonisten"...

A különböző típusú kórokozókra különbözőképpen reagál az emberi szervezet. A baktériumok a sejten kívüli (extracelluláris) térben szaporodnak, velük szemben a komplement rendszer és a falósejtek, a fagociták aktivizálódása illetve az ellenanyag-termelődés a válasz. A sejten belül szaporodó, vagyis intracelluláris kórokozókkal szemben a természetes ölősejtek, a T-limfociták lépnek fel, valamint a fertőzött sejtek által képzett antivirális jellegű interferon termelődése indul be. A gombás fertőzések esetében mindkét típusú védekezés előfordul. A legkevésbé hatékony a szervezetnek a változatos formában megjelenő és nagy ellenálló-képességgel bíró paraziták elleni védelme.

Védőoltások: mesterséges védelem

A memóriasejtek léte illetve aktiválhatósága teszi lehetővé a szervezet passzív vagy aktív immunitásának kialakulását. Passzív immunitásról akkor beszélhetünk, ha a szervezetbe természetes (például a magzatba az anyai vérrel vagy a csecsemő szervezetébe az anyatejjel), vagy mesterséges úton ellenanyag kerül. Aktív immunitás pedig a mikroorganizmusokkal való találkozás, vagyis a fertőzés lezajlása után alakulhat ki. Ez a folyamat azonban sikeresen „modellezhető” a védőoltások segítségével, hiszen számos esetben a legyengített vagy elölt mikroorganizmust vagy annak toxinját, esetleg kivonatát tartalmazó vakcinák is beindítják a szervezet védekező reakcióit, immunitásának kialakulását az adott kórokozóval szemben.