Csiga, amely több tízezer halálesetet okoz

A fertőzéshez és megbetegedéshez még csak arra sincs szükség, hogy az ember közvetlenül érintkezzen a csigákkal. Valójában ugyanis nem maga az édesvízi csiga felelős a szkisztozomiázis, avagy bilharziázis nevű betegségért, hanem az általa terjesztett laposférgek, a vérmételyek (Schistosoma) néhány fajának lárvái. Mint azt a Telex írja , a lárvák édesvízben kelnek ki, majd a csigákban telepednek meg, hogy aztán a megfelelő alkalmat kihasználva megtapadjanak az emberen. Ezt követően átfúrják magukat a bőrön, és akár évtizedekig élhetnek az érrendszerben.

Panaszokat a nőstény férgek által lerakott tüskés peték okoznak. Ezek egy része vagy a széklettel, vagy a vizelettel távozik a szervezetből, hogy elölről kezdje a ciklust. Ennek fájdalom és vérzés is lehet a tünete. A szervezetben maradó peték viszont még komolyabb kárt okozhatnak a szövetekben, szervekben. A többi között kialakulhat máj- és lépmegnagyobbodás, magas vérnyomás az alhasi vérerekben, húgyhógylag- és húgycsőfibrózis, vesekárosodás egyaránt szkisztozomiázis szövődményeként, sőt, késői stádiumban hólyagrák is. A húgyutakat érintő fertőzés emellett a HIV-fertőzés egy lehetséges rizikófaktora. A betegség átlagosan tízből egy esetben a beteg halálához vezet, ami évente több tízezer halálesetet jelent világszerte.

Hogyan alakul ki az agyevőamőba-fertőzés ?

A szkisztozomiázis trópusi és szubtrópusi területeken elterjedt, főként olyan közösségekben, amelyek nem férnek hozzá biztonságos ivóvízhez, illetve ahol a higiénia sem megfelelő. Becslések szerint a megbetegedések legalább 90 százaléka Afrikában történik, ezzel együtt a világ 78 országában jelentettek már eseteket. Az ökoturizmus népszerűségének növekedésével ugyanakkor egyre gyakoribb, hogy turisták is megfertőződnek, akiknél nem ritkán súlyos akut megbetegedés alakul ki, továbbá olyan kevésbé általános panaszok, mint akár a bénulás. A betegségre a hetvenes évek óta létezik gyógyszer, a súlyosan fertőzött területeken pedig megelőző kemoterápiát is alkalmaznak az érintett lakosság körében. Ez utóbbira 2019-ben közel 237 millió embernek volt szüksége.