Szándékosan használom a potenciazavar kifejezést az impotencia helyett, mert az előbbi sokkal tágabb fogalom. Beletartozik az átmeneti, illetve csak időszakos impotencia, a részleges erekció és a korai magömlés is. Ráadásul az impotencia szó az előző évtizedek során átvitt, degradáló értelmet is kapott.
Az esetek kb. felénél figyelhető meg a szervezet belső irányításáért felelős (vegetatív) beidegzési egyensúly felbomlása.
1982-ben egy francia urológus férfi nemi szerven végrehajtott műtét során beadott a péniszbe egy injekciót. A műtétet végzők nagy meglepetésére igen erős erekció lépett fel az altatott betegnél.
Az ügy nagy szenzációt keltett. A nyugati félteke jól felszerelt intézeteiben orvosok tucatjai kezdtek kísérletezni a gyógyszerrel. A szer nevét felelőtlenség lenne leírni, hiszen bizonyára nem tévedek, ha azt állítom, hogy az olvasók között is lenne olyan, aki minden orvosi ellenőrzés nélkül megszerezné és kipróbálná.
Az aggodalom nem alaptalan. Amerikai szaklapok több olyan esetről közöltek beszámolót, amikor egészséges, tehát potenciazavarokkal nem küzdő férfiak - nagyobb teljesítmény reményében - túlméretezett adagot adtak be maguknak, amely többnapos fájdalmas erekciót okozott. Következmény: a pénisz barlangos testeinek kötőszövetes-heges gyulladásai miatt jó néhányan impotensekké váltak.
A gyógyszer csak szakorvos kezébe való, aki egyénre szabottan, többszöri próbával állítja be a szükséges adagot s az ellenszernek is birtokában van.
Az utóbbi öt évben kerültek forgalomba olyan prosztaglandintartalmú injekciós készítmények is, melyek szerencsére csak elvétve okoznak mellékhatást. Ezzel - a később leírt módon - a pszichés, a beidegzési és a kisfokú vérellátási zavar miatt kialakult potenciazavar gyógyíthatóvá vált.
S ne feledkezzünk meg az elmúlt évek szenzációjáról, a januárban 3. születésnapját (itthoni törzskönyvezés) ünneplő kék tablettáról, mely forradalmasította a potenciazavarok kezelését. Ez év elején megjelent a nyelv alá helyezhető piros drazsé is, melyet a nitráttartamú gyógyszereket szedők is használhatnak.
Jómagam még öt éve is megmosolyogtam volna, ha valaki azt állítja, hogy szájon át beszedhető gyógyszerek ilyen hatékonyak lesznek. Mégis be kellett látnom, hogy ez igenis lehetséges, pedig hasonló próbálkozások százszámra vallottak kudarcot. Emlékezzünk csak, voltak idők, amikor zellergyökeret rágcsáltak, vagy mozsárban törték a kőrisbogár kitinpáncélját. Kipusztulás fenyegette a tigriseket és orrszarvúkat a csontjaiknak tulajdonított férfierő miatt. Nem is beszélve a szexshopok bőséges, ám haszontalan választékáról. X.évf./7.sz.
