A betegség névadója és első leírója 1561-ben az olasz anatómus, De La Peyronie volt. A betegség 20 és 80 éves kor között bármikor előfordulhat, az észlelt átlagos életkor 53 év. A betegség lényege a pénisz barlangostest falának olyan hegesedése, mely merevedéskor a heges csomó irányába görbíti a péniszt, mivel ez a rész nem nyúlik. A merevedés az esetek kétharmadában fájdalmas. A görbület derékszögnél nagyobb szöget is elérhet, és közösülési képtelenséggel járhat.
Mikor a beteg felkeresi urológusát, az alapos kikérdezés során általában kiderül, hogy a betegség jelei a legtöbb esetben már 1-1,5 éve jelentkeztek, ám ezeknek a beteg - az enyhe tünetek miatt - korábban nem tulajdonított nagy jelentőséget.
Napjainkban vált világossá, hogy a betegség kiindulópontja a barlangostest fali és szivacsos része közti kiserek gyulladása, mely ismeretlen eredetű, gyakran jár együtt a tenyér vagy talp inainak hegesedésével, cukorbetegséggel, ízületi gyulladásokkal, érelmeszesedéssel.
Gyógyítása:
A betegséget sokféleképpen próbálták már kezelni. Alkalmaztak röntgenbesugárzást, ultrahangkezelést, elektromos ingerlést, csomóba adott injekciós kezelést. Napjainkban vetődött fel annak a gondolata, hogy ha egy viszonylag hosszabb gyógyszeres kezelés esetleges eredménytelen lenne, próbálkozni lehet a csomó injekciózásával, bár ez igen kellemetlen. A végleges megoldás a műtéti korrekció, a pénisz kiegyenesítése, mely egy viszonylag rövid, járóbeteg-szakrendelésen is elvégezhető műtét. IX. évf. / 6. szám
