Hosszú interjút adott a 24.hu-nak Karsai Dániel, az eutanázia
legalizálásáért küzdő alkotmányjogász. Ezúttal azonban nem csak erről és az
ALS-betegségről beszélgetett vele Cseri Péter, hanem élet és halál egyéb,
olykor talán fontosabb vonatkozásairól.
Karsai elmondta például, hogy nem szokott azon gondolkodni,
vajon ez lesz-e az utolsó karácsonya. „Olyan betegségem van, ami miatt az ember
legfeljebb 2–3 hétre tud előre tervezni. Hogy megélem-e a jövő karácsonyt,
beláthatatlan időnek tűnik. Várom a mostanit, és remélem, hogy ugyanolyan jól
sikerül, mint mindig.”
Kifejtette, számára attól szép az ünnep, ha együtt van a
szeretteivel és jól érzik magukat. „Nem az ajándékokon múlik, abban a
szerencsés helyzetben vagyunk, hogy igazából mindenünk megvan. Együtt lenni a
családommal, a barátokkal – nekem ez a karácsony.”
Cseri megkérdezte, milyen gyakran gondol a halálra, meglepő választ kapott: „Soha.”
Karsai elmesélte, hogy nemrég újra megnézte Az ember tragédiáját, meg olvasott
egy szuper buddhista szerzőtől egy halálról szóló könyvet, viszont az elmúlt
három hónapban már ideje sem volt rá, hogy ilyesmivel foglalkozzon. „Nincs időm
a halálra, az élettel kell törődnöm” – tette hozzá. „A haláltól ugyanúgy félek,
mint bárki más, de nagyjából egy éve megvan bennem az erő az egyébként szörnyű
fizikai állapotom elviseléséhez. Egy éve ilyenkor egy picit ügyetlen volt a
kezem, és bicegtem is egy kicsit – most meg nyomorék vagyok. Járni már nem
tudok. A kezemmel a poharat még meg tudom fogni valahogy, nagy nehezen pötyögök
a mobilon. Ennek dacára valahogy megvan a lelki egyensúlyom, és megtalálom az
örömöt az életben. Mondjuk, azon szoktam gondolkodni, hogy vajon nem
gondolkodom-e túl keveset a halálon. Hogy ez az egész küzdelem az életvégi
döntés szabadságáért nem valamiféle menekülés-e a részemről?”
A teljes interjú IDE KATTINTVA olvasható.
