Az emberbagócs (Dermatobia hominis) egy trópusi légyfaj, amelynek lárvái az emlősök, köztük akár az ember bőrében fejlődnek – írja az IFLScience. A nőstény ugyanakkor nem közvetlenül az emberre rakja petéit. Ehelyett más rovarokat – leggyakrabban szúnyogokat – használ egyfajta futárként: megragadja azokat, a testükre tapasztja petéit, majd szabadon engedi. Amikor aztán a szúnyog lecsap egy gyanútlan áldozatra, a test melege hatására a peték kikelnek, és az apró lárvák villámgyorsan a bőr alá fúrják magukat.
Kukacok a bőr alatt
A lárvák ezután hetekig a gazdatestben maradnak. Egy apró nyílást hagynak a bőr felszínén, ezen keresztül lélegeznek – kívülről ez gyakran egy makacs, pattanásszerű dudornak tűnik. Eközben szépen, lassan növekednek. Nem hangzik túl kellemesen, és nem is az: a fertőzés fájdalmas lehet, és gyakran orvosi beavatkozást igényel. A lárvát ilyenkor eltávolítják, mielőtt befejezné fejlődését.
Ha viszont minden a parazita terve szerint alakul, a kifejlett lárva egyszerűen kimászik a bőrből, a földre esik, majd bebábozódik, végül kifejlett léggyé alakul. Maga a felnőtt rovar már nem élősködik – a kellemetlenségeket kizárólag a lárvák okozzák.
Hol találkozhatunk emberbagóccsal?
Az emberbagócs az amerikai kontinens trópusi és szubtrópusi részein fordul elő, különösen az olyan meleg, párás vidékeken, mint az Amazonas esőerdő. Megnyugtató, hogy a faj Európában nem őshonos, így Magyarországon sem fordul elő természetes körülmények között. A parazitafertőzéstől is tehát legfeljebb az említett egzotikus területeken kell tartani.
Érdemes hozzátenni, hogy bármennyire is visszataszító és ijesztő, az emberbagócs életciklusa az evolúció egyik különösen kreatív megoldása. Egy apró rovar, amely más rovarokat használ futárként, majd szó szerint a bőrünk alatt nevelteti fel az utódait – nehéz ennél bizarrabb túlélési stratégiát elképzelni.
Kapcsolódó cikk
