Az aranyér, vagyis a végbél falában futó vénás fonatok tágulatai fájdalmas csomóként begyulladva, olykor vérezve vagy kifordulva még az olyan mindennapi tevékenységeket is megkeserítik, mint az ülés vagy a séta, a sportolásról már nem is beszélve. Óvatos becslések szerint a felnőttek 70-80 százaléka küzd valamilyen aranyeres panasszal élete során.
A megelőzés a legegyszerűbb
Mivel az aranyér kialakulásában genetikai ok - örökletes kötőszöveti gyengeség - is szerepet játszhat, érdemes idejekorán figyelmet fordítani a megelőzésre, többek között a gát izomzatának erősítésére. Erre kiválóan alkalmas a gátizomtorna , ami specifikusan a medencefenék izomzatát edző gyakorlatokból áll. Egy szakavatott gyógytornász vagy fizioterapeuta bárkinek segíthet a személyre szabott feladatok összeállításában és pontos elsajátításában. Aki erre nem tud időt szánni, az interneten - megbízható forrásokból - is megtanulhatja azokat az alapgyakorlatokat, amelyeket aztán napi 10-15 percet rászánva rendszeresen elvégezhet.
A székletürítéssel járó erőlködés, az elhízás, az ülőmunka, a mozgásszegény életmód, nőknél pedig a terhesség során a kismedencére nehezedő nyomás, majd a szüléssel járó fokozott erőkifejtés is hozzájárulhat az aranyér kialakulásához. Rostban gazdag táplálkozással, megfelelő mennyiségű folyadék bevitelével, valamint rendszeres és tudatos mozgással, sporttal sokat tehetünk, hogy később se alakuljon ki nálunk aranyér. Már az is segít, ha gyalog vagy biciklivel járunk dolgozni, vagy ha munkahelyünkön, esetleg otthon lift helyett a lépcsőn közlekedünk.
Ülőmunka esetén ajánlott óránként 5-10 percre felkelni az asztaltól és átmozgatni a végtagjainkat és az izmainkat. Fontos a váll és a nyak izmainak ellazítása, a vérkeringés javítása, amelyre pár perc séta is alkalmas.
Érdemes kerülni az aranyér kialakulására hajlamosító, erős haspréssel, vagy hasűri nyomással járó sportokat (például a súlyemelést). Ha valaki mégsem tud lemondani a súlyzós edzésekről, fontos, hogy mértékkel végezze, odafigyelve teste jelzéseire. Az olyan, egész testet átmozgató sportok, mint a tenisz, az úszás , esetleg a kosárlabda, kevésbé "veszélyesek", ráadásul a stressz levezetésére is tökéletesen alkalmasak.
Hogyan sportoljunk és mit kerüljünk, ha már kialakult az aranyér?
Kialakult aranyér, de akár éppen kezdődő panaszok esetén is sokaknál gondot okozhat például a futás. Ilyenkor alternatív megoldásként szóba jöhet a séta vagy a kirándulás, a tempós gyaloglás, vagy a nordic walking, mert ezek kevésbé terhelik a tartóizmokat. Amennyiben rendszeres és gyakorlott futóként mégsem tudjuk, vagy nem akarjuk kedvenc sportunkat mással helyettesíteni, érdemes odafigyelnünk rá, hogy megfelelő, a lábaink adottságához illeszkedő cipőt válasszunk. Fontos szempont, hogy stabil, a bokát jól tartó, kellőképpen párnázott és ütéscsillapító futócipőben induljunk el. Ha tehetjük, válasszunk olyan terepet, ami kíméli a gerincünket, ízületeinket és a kismedencei szerveket is: a betonnál sokkal alkalmasabb például a természetes terep, az erdő vagy akár a rugalmas burkolatú futópályák.
Van néhány mozgásforma, ami meglévő aranyér esetén nem ajánlott. Ilyen a biciklizés: a fájdalmas, esetleg vérző csomóval nyeregbe pattanni nem jó ötlet, mert amellett, hogy diszkomfortérzetet okoz, tovább ronthat a panaszokon. Szintén érdemes elkerülni ilyenkor a fokozott erőlködéssel járó sportokat, mint amilyen a súlyemelés vagy az edzőtermi súlyzós edzés, de az evezés is fájdalmas lehet.
A sport mellett a kezelésre is időt kell szánni
Az aranyér a kezdeti szakaszban - amikor még nem lehet kitapintani, vagy ki lehet tapintani, de magától visszahúzódik - jól kezelhető recept nélkül kapható, helyileg ható kenőcsökkel, kúpokkal. Ezek fájdalom- és vérzéscsillapításra, gyulladáscsökkentésre alkalmasak. A gyógyszertárakban kapható készítmények hasznos összetevői képesek felgyorsítani és javítani az újrahámosodás és a szövet-helyreállítás folyamatait, mérséklik a kellemetlen tüneteket és fokozzák az érintett szövetek természetes védekezőképességét. Súlyosabb esetekben az aranyeres panaszok csak műtéti beavatkozással szüntethetők meg, ezért a tünetek megjelenése után mindenképpen érdemes proktológussal konzultálni a továbbiakról.
