A cukorbetegség nyilvánvalóan negatív hatást gyakorol az életminőségre, korlátozza a betegek fizikai és szociális aktivitását. A kezelés során így a metabolikus paraméterek normalizálódása nem lehet elégséges cél, az eredményt csak az általános életminőséget figyelembe véve lehet megítélni.
A diabéteszes betegek, más krónikus betegségekhez hasonlóan fokozottan veszélyeztetettek depresszió kialakulása szempontjából. A depresszió viszont jelentősen visszahat az általános egészségi állapotra és az életminőségre.
Számos vizsgálat igazolta, hogy a depresszió önmagában is az egyik legsúlyosabb funkcionális károsodást, életminőség romlást okozó betegség. A diabéteszes betegnél a depresszió negatív hatása több szinten (életmód, étkezés, szociális helyzet, neurobiológiai tényezők) is jelentkezik. A depressziós betegek kevésbé tartják be a diétás előírásokat, nem az előírtak szerint szedik a gyógyszereiket, kevésbé képesek alkalmazkodni a megváltozott életkörülményekhez.
Érdemes figyelembe venni azt a tényt is, hogy mind a cukorbetegség, mind a depresszió a koronária betegségek, a kardiovaszkuláris morbiditás rizikótényezője. Az egyidőben depresszióban és diabéteszben is szenvedő betegeknél a koronária betegség kialakulásának kockázata háromszoros a nem depressziós diabéteszesekhez képest. A koronária betegeknél pedig gyakrabban fordul elő diabétesz akkor, ha egyidejűleg depresszió is fennáll.
A diabéteszes betegek rendszeres gondozása során ezért igen nagy jelentősége van a depresszió felismerésének és kezelésének. Az antidepresszív kezelés a fentiek alapján indirekt formában is jelentősen segíti az antidiabetikus terápia sikerét, de a depresszió (és a szorongás) oldódása a cukorháztartás szabályozására direkt (bár nem pontosan tisztázott) módon is kedvezően hat, sőt a kardiovaszkuláris morbiditás szempontjából is előnyös. Gyakran megfigyelt klinikai tapasztalat, hogy a sikeres antidepresszív kezelés mellett a vércukorszint is stabilizálódik.
2007-04-16 10:32
Forrás: Weborvos Dr. Lakatos László
