A mai házimacskák elődei nem voltak annyira szoros kapcsolatban az emberrel, mint a mai háziállatok - derült ki Lengyelországban talált 4300-6200 éves macskafosszíliák vizsgálatából.
A Közel-Keletről származó macskák valószínűleg a mezőgazdaságban tevékeny embert követték, de a vadonban is táplálkoztak - állapította meg Magdalena Krajcarz, a toruni Nikolaus Kopernikus Egyetem tudósa vezette kutatócsoport az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) bemutatott tanulmányában.
Nem volt olyan szoros a kapcsolat
Még a modern házimacskák is valahol az emberek közötti szoros kapcsolat és a vadállati lét közötti spektrumon mozognak a kutatók szerint. A tudósok azt próbálták kideríteni, hogyan jutottak a háziállatok közül épp a macskák ebbe a pozícióba.
A tudomány mai állása szerint minden házimacska (Felis silvestris catus) az afrikai vadmacskától (Felis silvestris lybica) származik. A két alfaj a genetikai elemzések alapján csak alig különbözik egymástól. Jól megkülönböztethető ellenben egy másik alfaj, az európai vadmacska (Felis silvestris silvestris). Krajcarz és kollégái afrikai macskák Dél-Lengyelországban talált hat példányának maradványaiban elegendő érintetlen csontkollagént találtak ahhoz, hogy következtetést vonjanak le a táplálkozásukra.
Ehhez két stabil izotóp mennyiségét vizsgálták meg: a 15-ös nitrogénizotópot a test többszörösen építi be a kollagénbe, ha a táplálék olyan mezőkről származik, amelyet állati ürülékkel trágyáztak. A 13-as szénizotóp annál gyakrabban található meg a kollagénben, minél több úgynevezett c4-es növényt fogyasztottak a haláluk előtti utolsó hónapokban vagy években. Ezek a növények a szén-dioxidot a dikarbonsav-ciklusban kötik meg, amelynek egy négy szénatomos cukor a végterméke. Ide tartoznak elsősorban a gabonák és más haszonnövények.
A kutatók összehasonlították a macskák izotópjait a 4300-6200 előtti időszakban élt emberek, háziállatok és vadállatok, valamint a római kori Lengyelországban élt házimacskák maradványaiéval. A korai kőkorszakból származó macskák eszerint az izotóp-összetételt tekintve jelentősen különböztek a kortárs emberektől és kutyáktól, valamint a római kori emberhez szorosan kötődő macskától.
A hat afrikai vadmacska 15-ös nitrogénizotópjainak és a 13-as szénizotópjainak értékei lényegesen alacsonyabbak voltak - olvasható a tanulmányban. Ez arra utal, hogy kevesebb olyan egeret és más állatot ettek, amelyek elsősorban trágyázott mezőkön találtak táplálékot és c4-es növényeket fogyasztottak. Ehelyett az európai vadmacskához hasonlóan feltételezhetően elsősorban a vadonban élő állatokra vadásztak.
A szakértők úgy vélik, hogy a kora kőkorszakban a macskák korai kultúrakövetők voltak, amelyek az emberek táborainak közelében találtak könnyű zsákmányt, mint a jól integrált háziállatok. Az egyelőre nem ismert, mennyire volt szoros a mai Lengyelországban egykor élt emberek és a házimacskáknak a korai kőkorszak végén élt elődei közötti kapcsolat.
