A szakemberek több mint 35 ezer ikerpár genetikai összetételét vizsgálták meg, hogy kiderítsék, van-e öröklődő eleme a kutyatartásnak. "A jelek szerint egy személy genetikai összetétele nagy mértékben befolyásolja, hogy az illetőnek lesz-e kutyája" - mondta Tove Fall, az Uppsalai Egyetem professzora, a tanulmány egyik vezető szerzője. Az eredmények hasznos információkkal szolgálnakember és kutya kapcsolatának jobb megértéséhez - a történelmi és modern időkben egyaránt.
Génjeinkben van a gondoskodás
A kutyák és egyéb háziállatok világszerte megszokott tagjai a háztartásoknak, mégis nagyon keveset tudni az állattartás hatásairól. "Könnyen lehet, hogy néhány emberben erősebb a veleszületett hajlam arra, hogy háziállatról gondoskodjon" - jegyezte meg a szakember.
"A mostani eredmények azt sugallják, hogy a kutyatartás egészségre gyakorolt jótékony hatása talán részben a vizsgálatba bevont emberek különböző genetikai összetételével magyarázható" - mondta Carri Westgarth, a Liverpooli Egyetem munkatársa.
A tanulmányból az is kiderült, hogy az egypetéjű ikerpároknál jóval gyakrabban fordul elő, hogy mindkettejüknek van kutyája, mint a kétpetéjű ikrek esetében. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kutyatartás hátterében genetikai okok is állnak. A szakemberek szerint a tanulmányból ugyan nem derül ki pontosan, hogy melyek az érintett gének, de legalább első ízben bizonyítást nyert, hogy a genetika és a környezet nagyjából egyenlő szerepet játszanak abban, hogy valakiből kutyatulajdonos lesz-e.
