Aligha kell bárkinek is bemutatni, mennyire eltérő reakciókat válthatnak ki a szúnyogcsípések. Még ha két embert nagyjából ugyanannyi csípés is ér egy nyár esti kerti parti alkalmával, könnyen előfordulhat, hogy másnap reggelre az egyiküknek kutya baja, míg a másikuk testét hatalmas dudorok borítják. Mi több, még ugyanazon személy szervezete is másként reagálhat a vérszívók csípésére bizonyos helyzetekben. Sokakban felmerül persze a kérdés, hogy vajon mi okozza ezeket a különbségeket. Nos, Khalid Beshir, a Kelet-londoni Egyetem genomikai epidemiológus kutatója szerint a válasz a rovarok nyálában rejlik, illetve abban, ahogy az kölcsönhatásba lép az immunrendszerrel.
Miért dagad be nagyon a szúnyogcsípés?
Mint azt a szakember a The Conversation oldalán írja, amikor egy szúnyog megcsípi az embert, a nyálát azonnal a szúrcsatornába juttatja. Az immunrendszer ezt idegen anyagként azonosítja, és hisztamint juttat a területre – egy olyan kémiai közvetítő anyagot, amely például az allergiás tünetek kialakulásában is fontos szerepet játszik, beleértve a bőrpírt, duzzanatot, viszketést. Ez azonban még nem minden. A szúnyog nyálában számos biológiailag aktív vegyület található, amelyek rendkívül összetett módon hathatnak az immunrendszerre. Egyes fehérjék például meggátolják a véralvadást, biztosítva a folyamatos véráramlást, ezáltal azt, hogy az állat zavartalanul táplálkozhasson. Ugyanezen fehérjék a lokális immunválaszt is befolyásolják
Nagyon leegyszerűsítve a szúnyog nyála arra sarkallja az immunrendszert, hogy ne egy fertőzéshez hasonlóan kezelje a támadást, hanem sokkal inkább allergiás jellegű reakcióval. Így aztán a környező vérerek átmenetileg átjárhatóbbá válnak, hogy még több immunsejt vándorolhasson az érintett területre. A legtöbbször ez sem jelent több problémát némi extra bőrpírnál, duzzanatnál és viszketésnél. Egyes kutatások ugyanakkor arra utalnak, hogy az immunrendszer átmenetileg megváltozott működése akár a szúnyogok által hordozott és közvetített vírusok számára is utat nyithat, fokozva a fertőzések kialakulása kockázatát.
Persze továbbra is érdemes hangsúlyozni, hogy ahány ember, annyiféle reakció a szúnyogcsípésekre. Ezt egy több mint 84 ezer résztvevő bevonásával készült, nagyszabású tanulmány is megerősítette. A 2017-ben publikált tudományos munka arról számolt be, hogy a megkérdezettek az apró, enyhe bőrtünetektől a hatalmas, duzzadt csípésekig számos különféle kellemetlenséget tapasztaltak a szúnyogokkal történt találkozásokat követően. Sőt, hosszú távon még ugyanazon válaszadók reakciói is változtak. Általánosságban elmondható, hogy a gyerekek jellemzően érzékenyebbek a csípésekre, mint a felnőttek. Hasonlóképpen akkor is intenzívebbek lehetnek a fellépő panaszok, ha olyan szúnyogfaj szúrja meg a bőrünket, amellyel korábban nem volt dolgunk, hiszen az egyes fajok nyála között is vannak eltérések. Idővel – valamint újabb és újabb csípések révén – aztán az immunrendszer képes lehet jobban tolerálni az adott szúnyog nyálát, így a tünetek is enyhébbé válhatnak, mint az első néhány alkalommal.
Értelemszerűen korukból fakadóan a gyerekeket még nem érte annyi csípés, mint a felnőtteket, ezért nagyobb a valószínűsége, hogy a szervezetük erőteljesebb fog reagálni. Ugyanez az elv érvényesül az immunrendszerünk számára még idegen csípőszúnyogfajok esetében is. Még ha otthon, a megszokott környezetünkben élő szúnyogok nem is okoznak különösebb kellemetlenséget, egy külföldi nyaralás alkalmával – ahol másfajta szúnyogok élhetnek – sokkal intenzívebb bőrtüneteket tapasztalhatunk. Ennek oka főként abban rejlik, hogy az immunrendszer olyan fehérjékkel találkozik a rovar nyálában, amellyel addig nem vagy ritkábban volt csak dolga.
Súlyos allergiás reakció is kialakulhat
Beshir szerint valószínűleg a genetika is közrejátszhat az eltérő reakciókban. Ezzel együtt a kulcs inkább az adott szúnyogfaj nyálával szembeni enyhe túlérzékenység. Ritkán előfordul egyébként, hogy igen erőteljes helyi reakció jelentkezik, és a duzzanat a csípés helyén túl nagyobb területre is kiterjed. A Skeeter-szindrómaként ismert jelenséget olykor a bakteriális bőrfertőzéssel, avagy cellulitisszel is összetévesztik. „A túlérzékenységnek nincs egyetlen, pontosan meghatározott oka. A Skeeter-szindrómát azonban vélhetően a szúnyognyálban található fehérjékre adott szokatlanul erős immunválasz okozza, amelyben a szúnyognyál összetevőire specifikusan reagáló antitestek és más gyulladásos immunfolyamatok is szerepet játszanak. Nem tisztázott, hogy miért alakul ki ilyen túlzott reakció egyeseknél, de az életkor, a korábbi szúnyogcsípések és az egyéni fogékonyság egyaránt közrejátszhat ebben. Szerencsére a szúnyogcsípés okozta súlyos allergiás reakció rendkívül ritka” – fogalmaz a szakértő.
Így kezeld a szúnyogcsípést
Ha valakinél nagyon kellemetlen panaszokat vált ki egy szúnyogcsípés, az annak helyén alkalmazott hideg borogatás segíthet csillapítani a duzzanatot. Szájon át bevehető antihisztiminok és helyi hatású szteroidos krémek szintén enyhíthetik a viszketést és gyulladást, különösen, ha már korán sikerül ezeket alkalmazni. Beshir azt tanácsolja ugyanakkor, hogy a vakarózást próbáljuk megállni, mert az csupán még inkább felerősíti a gyulladást, miközben a bőrt károsítva a fertőzéskockázatot is fokozhatja. Végezetül nagyon fontos, hogy ha szokatlanul nagy kiterjedésű a duzzanat, esetleg súlyosbodó fájdalom vagy láz is társul hozzá, akkor ne habozzunk orvost felkeresni!
„Mindent egybevetve továbbra is a csípések megelőzése a legjobb védekezési mód. Egyaránt csökkentheti a kockázatot a rovarriasztók használata, a szabadon maradt bőrfelület letakarása, valamint a szúnyogháló alatt alvás olyan területeken, ahol szúnyogok által terjesztett betegségek fordulnak elő” – figyelmeztet a kutató.
A szúnyogok fertőzéseket is terjeszthetnek
Fontos, hogy a szúnyogok nyálának veszélye túlmutat a viszketésen és egyéb kellemetlenségeken. Mint ugye említettük, egyre több kutatás utal arra, hogy az ebben lévő fehérjék arra is kihatással lehetnek, hogyan reagál az immunrendszer a rovarok által hordozott, a csípés során a szervezetbe jutó kórokozókra. Ilyen módon elősegíthetik olyan betegségek kialakulását, mint a dengue-láz vagy a nyugat-nílusi láz.
Kapcsolódó cikk
Szintén óvatosságra intenek a maláriával kapcsolatos kutatásokból származó legfrissebb eredmények. Egy mérföldkőnek számító tanulmány például arra a következtetésre jutott, hogy a Plasmodium falciparum egysejtűvel, a malária legsúlyosabb formájáért felelős kórokozóval megfertőződött gyermekeknek megváltozik a testszaga. Ennek során olyan vegyületek is nagyobb arányban kerülnek a bőrükre, amelyek vonzzák a szúnyogokat. Magyarán a parazita olyan módon változtatja meg a gazdatest szaganyagait, hogy azáltal javítsa önmaga terjedésének esélyeit. „A szúnyogcsípés elsőre jelentéktelen nyári kellemetlenségnek tűnhet, valójában azonban jól tükrözi a szúnyog nyála és az immunrendszer közötti összetett kölcsönhatást” – summáz Beshir.
