„Az SBO egy pokol. Vannak betegek, akik 18-20-22 órája ülnek ott. Étlen, szomjan, magatehetetlen, mozgásképtelen idősek. A nővérek és az orvosok arrogánsak, bunkók. Tájékoztatást sem hajlandók adni a saját állapotomról” – idézi a Telex riportja egy fővárosi kórház betegének Facebook-bejegyzését. Az eset nem egyedi: a lapnak nyilatkozó kórházi ápolók és orvosok is számos negatív tapasztalatról számoltak be. Egyikük például azt mondta, noha a szakmai protokollok szerint az ambuláns sürgősségi ellátásnak 6 órán belül kell kellene zárulnia, nem ritka, hogy a kevésbé sürgős eseteket inkább csak 12 órán belül tudják ellátni.
Sürgősségi ellátás: ettől függ a várakozási idő
Ezen a ponton persze érdemes leszögezni, hogy a sürgősségin nem érkezési sorrendben látják el a betegeket. Egy erre felkészített szakápoló feladata megítélni, hogy az adott páciens állapota mennyire sürgős ellátást tesz indokolttá. A Magyar Sürgősségi Triázs Rendszer értelmében itt öt kategóriát különböztetnek meg:
- MSTR I: életveszély
- MSTR II: kritikus
- MSTR III: sürgős
- MSTR IV: nem sürgős
- MSTR V: halasztható
Az életveszélyes állapotú betegek ellátását azonnal meg kell kezdeni, a kritikus állapotú betegekét pedig a beérkezést követően legfeljebb 15 percen belül. A sürgős esetek 30 percet várakozhatnak, míg a 4. és 5. kategória esetében egy és két óra a maximálisan ajánlott várakozási idő. Mindazonáltal a gyakorlatban egyáltalán nem ritka az időtúllépés. Sőt, bár a Telexnek nyilatkozó egyik ápoló szerint a súlyos állapotú betegeknek nem kell félniük, egy orvos tapasztalatai alapján azonban már ezt sem mindig tudják garantálni. Ő éppen azért váltott a közelmúltban munkahelyet, és ment át egy másik kórházba, mert előző helyén nem érezte szakmailag biztonságosnak a betegellátást.
Több tényező vezet a túlterheltséghez
Svéd Tamás aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára szerint a sürgősségi osztályokon bontakozik ki az egészségügyi ellátás összes problémája. Hozzátette, mindebben közrejátszik a szakorvos- és szakdolgozói hiány, de éppúgy a kórházi kapacitások csökkenése és a betegedukáció hiánya is. Az érintett egészségügyi dolgozók körében általános megfigyelés, hogy a betegek közül nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, mire való a sürgősségi ellátás. „Nem tanítjuk meg az embereknek, mi az, amivel háziorvoshoz kell fordulni, mi az, amivel szakrendelésre kell időpontot kérni – utóbbiak közül melyikre kell beutaló és melyikre nem –, és mi az, amivel valóban a sürgősségire kell menni” – hangsúlyozta Svéd Tamás.
Hozzátette, a sürgősségi osztályok leterheltségét volt hivatott részben enyhíteni az új alapellátási ügyeleti rendszer. Ide olyan akut problémákkal lehet fordulni, amelyek a következő háziorvosi rendelésig nem várhatnak, viszont nem igényelnek sürgősségi ellátást. Ugyanakkor ez sem hozott jelentős változást: az ügyeletről továbbra is rengeteg beteget irányítanak tovább az SBO-kra, sokszor nem indokolt esetekben. Ennek oka, hogy az ügyeleteken dolgozók sokszor nem szakorvosok, nincs akkora szakmai tudásuk, így nem feltétlenül merik vállalni a felelősséget. Ugyanakkor a sürgősségin sem utasítanak vissza egy beteget sem, még ha egyébként nem is tűnik indokoltnak az ellátásuk. Mindez összeadódva vezet végül az említett hosszas várakozásokhoz.
Borítókép: Getty Images
