Mindenekelőtt érdemes leszögezni, hogy a Magyarországon honos rovarok csípése többnyire inkább csak viszonylag rövid ideig tartó kellemetlenséget okoz, így tehát a cél is általában a tünetek enyhítésére korlátozódik. A nyári időszakban különösen sokan szenvednek a szúnyogoktól, mivel a nőstény egyedeknek melegvérű élőlények vérére van szükségük a szaporodáshoz, pontosabban a peték kifejlődéséhez. Csípés közben véralvadásgátló anyagot juttatnak az áldozatuk bőrébe. Erre válaszul a szervezet allergiás reakciója révén hisztamin szabadul fel, és ez az anyag váltja ki a viszketést.
A hisztamin hatását az antihisztamint tartalmazó gyógykészítmények képesek ellensúlyozni, így tehát a szúnyogcsípésekre érdemes antihisztaminos géleket alkalmazni. Ezek hatóanyaga általában az úgynevezett első generációs antihisztaminok közül való, mint a dimetindén és a difenhidramin. Hasonló a helyzet más vérszívók esetében is, beleértve a poloskákat és a bolhákat. A csípések helyét, bármennyire viszkessenek is, nem szabad vakargatni, ezzel ugyanis csak arra ingereljük a szervezetet, hogy még több hisztamint juttasson el az adott területre, így pedig a kellemetlenség is csak egyre kínzóbbá válik.
Mérges állatok
Míg az eddig felsorolt rovarok táplálkozási célzattal támadják meg az embert, addig a méhek , a darazsak vagy éppen a hangyák védekezési vagy területvédelmi szándékkal csípnek. Ennek során mérgeket juttatnak a szervezetbe, aminek a helyi gyulladással együtt járó fájdalom a következménye. Amennyiben a fullánk is látszódik a bőrben, óvatosan egy vékony tárggyal, például egy bankkártyával megpróbálhatjuk kitolni. Fontos, hogy a fullánkot ne fogjuk meg se kézzel, se csipesszel, mert így a méregmirigyet összenyomva könnyen még több toxin kerülhet a testünkbe.
A méh- és a darázscsípés között komoly különbséget jelent, hogy míg előbbi lúgos kémhatású, ezáltal ecetes borogatással lehet csillapítani, addig utóbbi a hangyacsípéshez hasonlóan savas, ezért szódabikarbónával vagy szappanos vízzel semlegesíthető az otthoni praktikák közül. Mindazonáltal az antihisztamint tartalmazó kenőcsök ilyen esetekben is hasznosak, ezért javasolt elsősorban ezekre hagyatkozni.
Amikor az adrenalin segít
Allergia esetén a rovarcsípések súlyos állapotot, úgynevezett anafilaxiás sokkot idézhetnek elő. Ennek előfordulása méh- vagy darázscsípés miatt a gyerekek körében alacsonyabb, de a felnőtt lakkosságra nézve is csupán 3 százalék körüli. Ugyanakkor ez egy rendkívül veszélyes allergiás reakció, amely megfelelő kezelés nélkül akár halált is okozhat. A rosszullét általában a csípést követő félórában jelentkezik. A tünetek a testszerte megjelenő bőrpanaszoktól, csalánkiütéstől egészen a légutak ödémásodásáig, ezáltal a légzés leállásáig terjedhetnek. Szédülés, sápadtság, a vérnyomás lezuhanása, eszméletvesztés, végső soron pedig a keringés leállása szintén előfordulhat. Gyakran lép fel ezek mellett hányás vagy hasmenés, illetve hasi görcsök.
Anafilaxiás sokk esetén minél gyorsabban orvosi segítségre van szükség, továbbá adrenalint is kell adni a betegnek. Aki ugyanis elszenvedett már anafilaxiát, általában hord magánál az orvosa által felírt önbelövő adrenalininjekciót. A készítmény felnőttek számára 300, 15-30 kilogramm közötti gyermekek részére 150 mikrogramm adrenalint tartalmaz. Az injekció a combizomzatba adható be, és a tűt a beszúrás után csak 8-10 másodperc elteltével szabad kihúzni.
