A mindennapok során számos tényező okozhat akut sérüléseket. Elég egy rossz mozdulat, és máris lehorzsoljuk a bőrünket, de vágásoktól az állatharapásokon át akár a kémiai vagy hőhatásokig megannyi helyzetben szerezhetünk különféle sebeket. Ezek közös pontja a bőr, a nyálkahártya és az ezek alatt lévő kötőszövet folytonosságának megszakadása. Csakhogy a bőr testünk egyik első védelmi vonala, és bármi is üssön rést ezen a pajzson, rögtön számolni kell a fertőzéskockázattal. A többi között vírusok és baktériumok egyaránt kaphatnak ugyanis az alkalmon, és a seben mint egy kapun át bejuthatnak a szervezetbe, ahol aztán sokszorozódni, szaporodni kezdhetnek.
Testünk természetesen azonnal reagál a sérülésekre, és a sebgyógyulás komplex folyamata révén igyekszik visszaállítani az eredeti, egészséges állapotot. Abban azonban, hogy ez a folyamat zökkenőmentesen menjen végbe, magunk is tudatosan közreműködhetünk, segítve a szervezet öngyógyító mechanizmusait. Amikor tehát a sebkezelésről beszélünk, annak legfontosabb célja, hogy ideális környezetet teremtsen a seb gyógyulásához. A legelső teendő mindig a seb megtisztítása a szennyeződésektől, illetve fertőtlenítése a fertőzések megelőzése érdekében, majd ezután javasolt a megfelelő kötszerrel bekötözni a sebet.
Hogyan használjuk a kötszereket?
Az optimális kötszer jellemzői között említhetjük, hogy anélkül képes felszívni és magába zárni a sebből ürülő váladékot a sebgyógyulás kezdeti szakaszában, hogy eközben bármilyen kötszermaradvány kerülne szennyeződésként a sebbe. Magyarán fontos, hogy kifejezetten erre a célra kialakított anyaggal fedjük be a sérült bőrt, semmiképpen se házilag próbáljunk meg valamiféle alternatív megoldást keresni. Annál is inkább, mert a kötszernek magának is sterilnek kell lennie. A nedvszíváson túl a kötözés egyfelől fizikai gátat is képez a fertőzések és a mechanikus behatások előtt, másfelől nedvesen tartja a sebet, védelmet nyújtva ezáltal a kiszáradás és a pörkképződés ellen. Mindez kifejezetten előnyös hatású a regenerációs folyamatok szempontjából.
A kötést rendszeresen cserélni kell, amíg tart a sebgyógyulás folyamata. Eleinte, amíg a váladékürülés intenzívebb, célszerű naponta új kötést felhelyezni, később pedig - hacsak egyéb szennyeződést ezt nem indokolja - akár két-három napig is fent tarthatjuk ugyanazt a kötést. A kötéscsere során fontos, hogy ne tegyük ki újabb traumának a sérült bőrfelületet, hiszen így nemcsak a seb gyógyulását hátráltathatjuk, de egyszersmind fájdalmat is okozhatunk magunknak. Emellett ilyenkor is kiemelt figyelmet kell fordítani a fertőzések elleni védelemre, hiszen óvatlanul a sebkezelés során is kórokozókat juttathatunk a sebbe.
Az első lépés tehát, hogy alaposan mossunk kezet, mielőtt a kötéshez nyúlnánk, illetve opcionálisan tiszta gumikesztyűt is húzhatunk a művelethez. Készítsünk ki előre minden szükséges eszközt a kezünk ügyébe, hogy ne menet közben kelljen ezzel foglalkoznunk. Az öntapadó kötések eltávolítása kellemetlenül húzhatja az alatta lévő, sebkörnyéki bőrt és szőrszálakat. Ennek enyhítése érdekében érdemes egy benedvesített papír zsebkendővel először óvatosan áttörölni a kötést felülről, majd a kötszert az egyik sarkánál felbontva nem egyenesen felfelé, hanem a bőr felületével párhuzamosan, visszafelé lehúzni. A felszabadult sebet ezután már lemoshatjuk, majd miután nagyjából megszáradt, kezelhetjük célzottan sebkezelésre szolgáló, a sebgyógyulást is segítő készítményekkel. A sebágyba ugyanakkor semmi esetre se nyúljunk!
Jelek, hogy nem jól gyógyul a seb
A seb elfertőződésének kockázatát megfelelő sebkezeléssel minimálisra szoríthatjuk, teljesen azonban nem zárhatjuk ki a veszélyt. Éppen ezért a seb gyógyulását figyelemmel kell követni, ha pedig felmerül a fertőzés gyanúja, úgy feltétlenül forduljunk vele orvoshoz. Sebfertőzésre utalhat tünetként:
- a sebkörnyék erős duzzanata, kivörösödése, illetve fokozódó fájdalma, érzékenysége;
- a seb erős gennyedzése vagy kellemetlen szaga;
- magas láz és általános rossz közérzet.
