A bőrünk valójában a testünket alkotó legnagyobb szerv, amelynek felülete egy felnőtt ember esetében 1,5-1,8 négyzetméter is lehet, a súlya pedig elérheti a 10 kilogrammot is. Ezen keresztül találkozunk a külvilággal, és egyben a szervezetünk legelső védelmi vonalaként is szolgál. Fontos tehát odafigyelnünk az egészségére és az épségére is, de minden szándék és jóindulat ellenére történhetnek velünk apróbb, és nagyobb balesetek. A statisztikák szerint a sérülések majdnem felét a saját otthonukban szenvedik el az emberek, a többségük esésből, zuhanásból adódik, de jelentős az égések, vágások, szúrások aránya. Ez azt jelenti, hogy kertészkedés, barkácsolás, vagy éppen főzés közben bizony gyakran szerzünk sebeket.
A sérülések másik fele pedig jellemzően a szabadidős tevékenységekhez, például a sportoláshoz, biciklizéshez, rollerezéshez, stb. kapcsolódik. És bár az elsősegélynyújtás alapjait mindenkinek ismernie illik, valljuk be, nem árt átismételni, mi is a helyes eljárás, ha sebkezelésről van szó. Nem is beszélve arról, hogy olyan mítoszok élnek még a köztudatban, amelyeket az orvostudomány már régen meghaladott. Ettől függetlenül fogadjuk meg a jó tanácsot: ha a sérülés mély, és a vérzés nem csillapodik negyed óra alatt, ne próbáljuk meg házilag megoldani a problémát, hanem keressük fel a rendelőt, vagy a kórházat!
Sebtípusok
A leggyakoribb, és főleg gyermekek esetében a legjellemzőbb a horzsolás, ami jó ideig fájdalmas lehet, mégsem számít súlyos sérülésnek, hiszen általában nem mély, csak a bőr legfelső rétegét érinti. Emiatt szerencsére a fertőzésveszély sem jelentős, ráadásul gyorsan, hegmentesen gyógyul. A vágásokat a helyüktől és mélységüktől függően erős vérzés kísérheti, mivel azonban a sebszélek általában egyenesek és jól összeilleszthetők, a kezelés hatására gyorsan is gyógyulnak. Szúrt sebeknél az jelenti a legnagyobb kockázatot, hogy elsőre nem láthatjuk, milyen mélyek, és hogy mennyire károsodtak a szövetek, és sajnos a fertőzésveszély is elég nagy.
A repesztett, szakított, zúzott sebek azért gyógyulnak nehézkesen, mert egyenetlenek a sebszélek. A harapásoknál pedig kifejezetten magas a fertőzés kockázata, ezért mindig meg kell mutatni szakembernek is. Az égési sérülések lehetnek könnyebbek és súlyosabbak. Felületi, vagy elsőfokú égést még kezelhetünk otthon, de a kipirosodásnál-felhólyagosodásnál súlyosabb esetben mindenképpen orvosi segítséget kell kérni.
A sebgyógyulás folyamata
Az emberi szervezetben az a fantasztikus, hogy a sebek gyakorlatilag maguktól is begyógyulhatnak. A kezelés tulajdonképpen a felmerülő fennakadásokat hivatott megelőzni, és a folyamatot felgyorsítani. Hiszen sokkal kellemetlenebb, ha egy hetes gyógyulás helyett hónapokig kell ápolni egy kisebb sérülést is, mert egy külső fertőzés miatt begyulladt, bepirosodott, és gennyes váladék folyik belőle. Ettől függetlenül bármilyen horzsolás, szúrás, vágás éri a bőrünket, szinte azonnal elkezdődnek az öngyógyító folyamatok. A vérzést a véralvadás és az erek összehúzódása elállítja, a vérlemezkék pedig betapasztják az érfalat, amíg az újra ép nem lesz. Az úgynevezett falósejtek feladata, hogy eltávolítsák az esetlegesen bekerült idegen testeket és az elhalt saját szöveteket. Végül a testünk pótolja a szövethiányokat, hegesedik a kötőszövet, és regenerálódik a hámszövet is.
Tévhit, hogy a szabad levegő gyorsítja a gyógyulást
Hányszor hallottunk anyáinktól, nagyanyáinktól: ha levegőzik, hamarabb elmúlik! Kutatások szerint azonban ennek éppen az ellenkezője igaz. Azok a sebek tűnnek el előbb, amelyet letakartak, illetve befedtek. A gyorsabb regenerálódás érdekében ugyanis a sérült felületnek nedves környezetre van szüksége, a szellőztetés pedig pont kiszárítja. Ha teljesen szabadon hagyjuk, var keletkezik rajta. Ezalatt ugyan zajlanak a gyógyulási folyamatok, de a var minden egyes apró mozdulatra meghúzódhat, megtörhet, elmozdulhat a helyéről, aminek következményeként a seb könnyen felszakadhat, és ha újra vérezni kezd, akkor gyakorlatilag kezdhetünk mindent elölről. Nem mellesleg, ha steril kötéssel látjuk el a sebet, vagy ragtapasszal fedjük be, meggátoljuk az esetleges felülfertőződést is.
Fertőtlenítésre alkohol és jód?
Évtizedekkel ezelőtt, ha egy kisgyerek lehorzsolta a térdét, a nagymamája már kapta is elő a fiókból a sósborszeszt, és jó bőven lelocsolta vele. Bár az alkohol valóban fertőtlenít , ma már a szakemberek óva intenek ettől az eljárástól. A nyílt sebben ugyanis rendkívül erős csípő, égető érzést okoz, ráadásul nemcsak a kórokozókat pusztítja el, hanem károsítja az élő sejteket és szöveteket is. Így tulajdonképpen lassítja a bőr regenerálódását. Babáknál pedig egyenesen veszélyes lehet az is, ha a vékony bőrön keresztül felszívódik, ugyanis idegrendszeri károsodást okozhat.
A jódoldatok, bár az összes kórokozót elpusztítják hátrányuk, hogy a barnára színezik a seb felszínét, így nehezebb figyelemmel kísérni, hogy az egy esetleges gyulladás miatt nem pirosodott-e be. Válasszunk tehát olyan újfajta, modern sebkezelő készítményeket, amelyek tartalmaznak színtelen fertőtlenítőszert valamint regeneráló hatású hatóanyagot is.
Ne mártsuk jeges vízbe a kezünket, ha megégettük!
Az égési sérülés hűtése rendkívül fontos - erre figyelmeztetnek a szakemberek, hiszen a megemelkedett bőrhőmérséklet további roncsolódást okozhat. Az azonban súlyos tévhit, hogy jeges vízzel kellene ezt megtennünk, ez esetben ugyanis az égés mellé még fagyást is elszenvedhetünk. A legjobb, ha egyszerűen hideg csapvíz (ez kb. 15 °C-os) alá tartjuk a sérült testrészünket, legalább 20 percre.
