Évtizedek óta ismert Magyarországon is, hogy a lakosság jelentős része a határértéknél magasabb arzéntartalmú ivóvizet fogyaszt. A Duna-Tisza közén történt arzénmérgezéses haláleseteket viszont sokáig a permetszerek hatásának tulajdonítottak. A felszíni vizek arzéntartalma valóban elhanyagolható, ezek a vízrétegek azonban könnyebben el is szennyeződhetnek, a technika fejlődésével pedig egyre mélyebbre fúrtak. A kőzetek összetétele miatt azonban ezeknek a vizeknek az arzéntartalmuk is jóval magasabb. Magyarországon belül főként Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád és Békés megye veszélyeztetett, és bár rengeteg uniós forrást fordítottak arzénmentesítésre, még mindig nagyon sok csapból veszélyes, rákkeltő anyagokat tartalmazó víz folyik - hívja fel a figyelmet a G7 .
Van még bőven tennivaló
Persze a legrosszabb helyzetben lévő települések ivóvizében sem olyan magas az arzén mértéke, ami azonnali panaszokat eredményezne, több évtizeden át fogyasztva azonban azonban több ráktípus (bőr-, hólyag-, tüdő- és veserák ) kialakulásának kockázatát is megnövelik. A várandós nőkre, illetve a kisgyermekekre viszont már rövidebb távon is veszélyes lehet, az előbbieknél spontán vetélést , míg az utóbbiaknál idegrendszeri fejlődési zavart okozhat az arzéndús víz. Az Országos Közegészségügyi Intézet szerint a felsorolt megyék ivóvizének 2003-as átlagos arzénkoncentrációja (28 mikrogramm literenként) ugyanolyan arányban okoz haláleseteket, mint a közlekedési balesetek, vagy a nagyvárosok légszennyezettsége.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1963-ban még 50 mikrogramm/literben állapította meg az arzén legnagyobb megengedhető koncentrációját az ivóvízben, az első mentesítési program zárultával országszerte sikerült is a határérték alá csökkenteni ezt - legalábbis a vezetékes víz tekintetében, a tanyákon és külterületeken élők helyzete nem javult.
A WHO frissebb, 1993-as vizsgálatait követően azonban sokkal lejjebb, 10 mikrogramm/literben állapította meg a veszélyességi küszöböt. AZ EU-s csatlakozást követően ezt több lépcsőben Magyarországon is átvették, a korábbi 50-ről először 20-ra, majd 2012 végétől 10 mikrogrammra csökkentették a veszélyességi határt. Az uniós forrásoknak is köszönhetően újabb arzénmentesítési hullám indult, az ÁNTSZ adatai szerint 2013-ban csak a magyarországi vízszolgáltatás nem egész 84 százaléka minősült megfelelőnek az arzéntartalom szempontjából, addig 2017-ben már a 95 százaléka.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közelmúltban kiadott Környezeti térképének adatai szerint 85 településből 70-ben befejeződtek ugyan a fejlesztések, és az arzéntartalomnak már határérték alatt kellene lennie, ez azonban nincs mindenhol így. Az adatok szerint a legnagyobb gond a Csongrád megyei településeken van. Nem rendeződött a helyzet például a 44 ezer fős lakosságú Hódmezővásárhelyen, a 23 ezres Makón, de Szentesen és Mórahalmon is határérték feletti a csapvíz arzéntartalma. Maradtak még problémák a Nyírségben is, bár itt éppen csak határérték környéki az arzéntartalom.
