Mérgezési alapfogalmak
A mérgezésekkel, a mérgek fizikai és kémiai tulajdonságaival a mérgek tudománya, a toxikológia foglalkozik, melynek története az ókorig vezethető vissza. Dioszkoridész (1.sz.) szerint a "toxikus" kifejezés a görög "toxikon", illetve "toxon" (nyíl) szóból ered, amely a mérgezett nyilak használatára utal. A Kr.e. 4500-ból származó sumér ékírás és egyiptomi hieroglifák már tartalmaznak gyógyászati jellegű feljegyzéseket. Egy Kr.e. 1550-ből származó feljegyzésben (Ebers-papiruszok) több ma ismert méreg anyag is beazonosítható. A nyílmérgek és az egyes fémek toxikus hatásai legalább 3000 éve ismertek. Az egyetemes történelemben nem kevés mérgezéses gyilkosság lelhető fel a világ minden részéről. Az ókorban a gyógyszer "kísérletek" és a mérgező anyagok "kutatása" nem különíthető el. A középkorban a tudományos kutatás szinte lehetetlen volt, a 15. századtól a toxikológiai megfigyelések és elméletek azonban ismét fellendültek. Jelentősen fejlődött az ipari toxikológia, amely a bányászok, ötvösök, fémfeldolgozók figyelmét hívta fel a veszélyekre. A reneszánsz korából olyan polihisztorok neve említhető meg, akik nemcsak a toxikológia, hanem általánosságban az orvostudomány, természettudományok terén jelentőset alkottak. Így Paracelsus, Francis Bacon, Galenus, Vesalius, Harvey, Priestly és sorolhatnánk. A modern toxikológia atyjai közt Cristenson, March, Eresemius, Babo, Selmi, Berthelot, Gauthier és Chelle nevét említenénk a teljesség igénye nélkül az 1819-1865 közti időszakból.
A méreg (toxin) fogalmát ősidőktől ismerik, ennek ellenére a mai napig egységesen elfogadott definíciója nem ismeretes. Talán Fabre és Truhant meghatározása a jelenleg legpontosabb: "méregnek azokat az anyagokat nevezzük, amelyek megfelelő mennyiségben és kellő idő alatt alkalmas módon a szervezetbe hatolva, kémiai, fizikai vagy fizikokémiai hatásukkal a szervezet életfolyamatait átmenetileg, tartósan vagy véglegesen megzavarják". A gyakorlatban azonban csak azokat az anyagokat tekintjük méregnek, amelyek csekély mennyiségben is súlyos egészségkárosodást, vagy halált okoznak.
Mérgezések típusai
A mérgezések számtalan szempont alapján csoportosíthatók. Leggyakrabban a keletkezési ok szerint, így lehet szándékos és véletlen. A szándékos mérgezések öngyilkossági vagy gyilkossági szándékkal történnek, előbbi esetben főleg gyógyszer, míg utóbbiban színéről, szagáról, ízéről fel nem ismerhető mérget használnak. A véletlen mérgezések többsége túladagolásból, illetve ételmérgezésből adódik. Ezek mellett természetesen számtalan egyéb mód is lehetséges. A szervezetbe kerülő kórokozók is okozhatnak mérgezést, bizonyos baktériumok pl. mérgeket termelnek. Egyes anyagcsere betegségek, pl. zavart máj- vagy veseműködés szintén mérgezést eredményezhet.
Egészségügyi szempontból súlyosságuk szerint érdemes különbséget tenni. Eszerint négy csoport alakítható ki. A könnyű lefolyású mérgezések enyhe tüneteket váltanak ki, amelyek viszonylag gyorsan és általában maradéktalanul eltűnnek. Középsúlyos mérgezésénél a toxin kifejezett, de nem súlyos tüneteket vált ki, ez esetben utóbetegség is fennmaradhat. Az életveszélyes mérgezés azonnali, sürgősségi ellátást igényel, egy vagy több szervrendszer súlyos működési zavarát eredményezi. A halálos mérgezésnél vagy maga a méreganyag vagy annak utóbetegsége okozza a halált.
A mérgezések harmadik, leggyakoribb szempont szerinti csoportosítása az időbeli kifejlődésük alapján lehetséges. Az ide tartozó három csoport közül a heveny vagy akut mérgezést gyors, néhány perctől pár óráig, ritkábban pár napig tartó kifejlődés jellemzi. Többnyire egyetlen, nagyobb adag toxin hatására következik be. A félheveny vagy szubakut mérgezés több nap alatt fejlődik ki, míg az utolsó, az idült vagy krónikus tünetei hónapok vagy akár évek elteltével jelentkeznek. Ezeket általában kis mennyiségű, de folyamatosan a szervezetbe jutó toxinok idézik elő.
Mérgek útja a szervezetben
A mérgek bejutási módjának számtalan formája lehetséges. Bekerülhetnek a bőrön felszívódva, az orr vagy száj nyálkahártyáján, a légutakon és a tápcsatornán keresztül, de a végbélnyíláson, húgy-ivari utakon keresztül, sőt még a szem szaruhártyáján keresztül is. A bekerülő mérgek helyi vagy általános hatást váltanak ki, de mindkettő is előfordulhat. Helyi hatások közt leggyakoribb a bőrirritáció, maró, égető érzés, a nyálkahártyák váladéktermelése, köhögés, hányinger, hányás és sorolhatnánk. Ennek megfelelően a mérgezés általános hatásának is igen sokféle változata lehet. A mérgeket a szervezeten belül a véráram szállítja és az, hogy melyik szervbe kerül, hol halmozódik fel, szintén a méreganyag milyenségétől függ. Vannak olyan toxinok, amelyek a májban, míg mások a csontokban, vesében kötődnek, de ez gyakorlatilag bármely szervben elképzelhető. A toxinok egy része rövidebb-hosszabb idő elteltével a széklettel vagy vizelettel távozik, míg mások felhalmozódnak bizonyos szervben. Egy-egy méreganyag felhalmozódását a szervezetben akkumulációnak nevezzük. A méregkiválasztásban résztvevő szervek a következők: vese, tüdő, máj, bőr, különböző mirigyek (izzadság-, nyál-, bélmirigyek stb.), köröm, haj.
