Miért fontos a laikus újraélesztés? Az emberi szervezet köztudottan igen érzékeny az oxigénhiányra. A keringés leállása szinte teljes egészében meggátolja sejtjeink oxigénellátását. Az oxigénhiányra agyunk különösen érzékeny, becslések szerint 4-5 percnél többet már nem képes károsodás nélkül elviselni. Ennyi idő alatt természetesen a legtöbb helyen megoldhatatlan, hogy szaksegítség (mentő, egészségügyi személyzet) érkezzen, ezért kap egyre inkább jelentős hangsúlyt az alapfokú újraélesztés (Basic Life Support - BLS). A BLS mindenki számára könnyen elsajátítható eszköz nélküli beavatkozás. Számos szakmai statisztika bizonyítja, hogy a mentők, illetve egészségügyi dolgozók által végzett sikeres újraélesztések jelentős százalékában laikus kezdte el a keringés hiányának pótlását. Ennek értelmében az alapszintű újraélesztés megfelelően pótolja a keringést és a légzést, amíg a kiérkező mentők meg nem kezdik az emeltszintű újraélesztést (Advanced Life Support - ALS). Ekkor az újraélesztés kiterjesztetté válik, mely azt jelenti, hogy EKG-defibrillátor áll rendelkezésre, valamint eszközös légútbiztosítás és gyógyszerek adása történik.
Ahány ház, annyi szokás - Újraélesztési protokoll A kórházas sorozatok kedvelői megfigyelhették, hogy sokféle újraélesztési protokollt lehet alkalmazni, ráadásul ezek rendszeres időközönként megváltoznak, frissülnek. Hazánkban a nemzetközi (International Liaison Committee On Resuscitation - ILCOR) és az európai (European Resuscitation Council - ERC) újraélesztési társaságok szakmai irányelveit figyelembe véve a Magyar Resuscitatiós Társaság (HuRC) adja ki időről időre a legfrissebb ajánlást. A szakmai irányelvek statisztikai és tapasztalati adatokra támaszkodnak, valamint egyre inkább figyelembe veszik, hogy a protokoll minél egyszerűbb, mindenki számára kivitelezhető legyen. Különösen az internetes portálokon találkozunk gyakran olyan hírekkel, amelyek újabb és újabb javaslatokat hirdetnek az újraélesztéssel kapcsolatban. Ezeket nem árt fenntartással fogadni, hisz a legtöbb esetben hatékonyságuk nem bizonyított. Nem árt azt sem tudni, hogy nem kell mindig tisztában lennünk a legújabb protokollal, teljesen mindegy, hogy melyiket alkalmazzuk, a lényeg, hogy cselekedjünk!
Újraélesztés lépésről lépésre - a betegvizsgálat Az alábbiakban a fent említett társaságok legújabb ajánlásait ismertetjük, az egyes lépések indoklása a már szintén hivatkozott linken olvasható Magyar Resuscitatiós Társaság (HuRC) . Fontos továbbá tudni, hogy létezik csecsemő és gyermek újraélesztési protokoll is, jelen sorok a felnőtt alapszintű újraélesztést taglalja.
0. lépés - Győződjön meg, hogy nem áll-e fenn olyan körülmény, amely az Ön testi épségét veszélyezteti, csak teljes biztonságban kezdjen a betegvizsgálathoz!
1. lépés - Vizsgálja a beteg reakciókészségét, szólítsa meg, óvatosan rázza meg! Ha semmilyen reakciót nem észlel, haladéktalanul kiáltson segítségért!
2. lépés - Vizsgálja meg a beteg légzését! Fejét oldalra fordítva helyezze a sérült orra elé fülét úgy, hogy szemével lássa a mellkas mozgását, fülével hallja és érezze az orrból áramló levegőt! A vizsgálatot kb. 10 másodpercig végezze, ez alatt legalább két légvétellel kell számolni.
Kielégítő légzés mellett a keringés is nagy valószínűséggel megfelelő, a reakcióképtelenség azonban eszméletlenségre utal. Ennek első megoldása a légutak szabadon tartását jelenti, mely megakadályozza a fulladást. Az ilyen beteghez mentőt kell hívni.
Amennyiben nincs a betegnek légzése, akkor feltehetően keringése sincs, azonnal hívjon, vagy optimális esetben hívasson mentőt és kezdje el az újraélesztést!
A keringés pótlása Az újraélesztést (reanimáció) mellkas kompresszióval kezdjük. A sérült mellé térdelünk, kb. a mellkassal egy vonalba. Tenyerünk alsó részét a mellkas középvonalába, kb. a férfi mellbimbók magasságában a mellkasra helyezzük. A kompressziót az egymásra helyezett tenyerek kéztői része közvetítse. A lenyomás mélysége igazodjon a mellkas ellenállásához, kb. 4-5 cm mély, illetve a mellkas kb. egyharmadnyi része (ezt az egyharmadnyi mélységet alkalmazzuk majd csecsemőknél és gyerekeknél is). Egymás után 30 lenyomást végzünk, megközelítőleg 100 lenyomás/perc frekvenciával. Minden lenyomást követően engedjük a mellkast teljesen felemelkedni úgy, hogy kezünket ne vegyük le róla.
A mellkas kompressziót segítheti:
- ha a beteg szilárd talajon fekszik;
- karunkat a talajra merőleges, mindig nyújtott állapotban van;
- a karok által közvetített erő csak a fent leírt kis területre korlátozódik;
- a hangos számolás legtöbbször segít.
A légzés pótlása
A harminc kompresszió után két befúvás következik. A nemzetközi és az európai ajánlások a szájból-szájba lélegeztetést javasolják, hazánkban mégis inkább a szájból orrba lélegeztetés terjedt el. Hatékonyság tekintetében a két módszer közt nincs bizonyítható eltérés. Mindkét eljárás első lépése a fej hátrahajtása (hátraszegése), ezzel a légutak felszabadítása.
Szájból szájba lélegeztetés esetén hátrahajtott fej mellett a sérült orrlyukait befogjuk, normál légvételt követően ajkainkat ajkaihoz illesztjük a lehető legszorosabban, majd normál ütemben befújjuk a levegőt. A befúvást követően fejünket oldalra, a törzs felé fordítjuk, figyeljük a mellkas süllyedését, illetve friss levegőt veszünk.
Szájból orrba lélegeztetés során hátrahajtott fej mellett a sérült állát fogva száját zárjuk, majd normál légvételt követően orrát szánkba véve normál ütembe befújjuk a levegőt. A befúvást követően fejünket oldalra, a törzs felé fordítjuk, figyeljük a mellkas süllyedését, illetve friss levegőt veszünk.
A befúvásos lélegeztetésnél ügyeljünk arra, hogy:
- normál légvételnyi (kb. fél liter) levegőt fújjunk be (felnőtt esetén);
- normál frekvenciában, úgy, ahogy nyugodt állapotban vesszük a levegőt, kb. 16/perc;
- mindig oldalról vegyünk friss levegőt, ne a beteg által kilélegzettet szívjuk be ismét;
A fent leírtakat 30:2 arányban, azaz 30 kompresszió - 2 befúvás szerint addig végezzük, amíg vissza nem tér a beteg légzése, a mentő ki nem érkezik, illetve ki nem merülünk. Az újraélesztés komoly fizikai megterhelést jelent ezért energiánkat osszuk be!
Előfordulhat, hogy a lélegeztetést egyéb okokból, pl. arcsérülés, nem tudjuk hatékonyan végezni. Ilyen esetben legalább a mellkas kompresszió történjen meg. De hangsúlyozzuk, hogy a jelenlegi nemzetközi ajánlás minden egyéb elterjedt hírrel ellentétben, mely szerint csak komprimálni kell, mind a mellkas kompressziót, mind a lélegeztetést fontosnak tartja.
Eszközös BLS
Ma már könnyen beszerezhetők olyan eszközök, amelyek egy esetleges újraélesztés során hasznos segítséget nyújthatnak. Ezek közé tartozik az újraélesztési szájmaszk, amelyet a beteg száj, illetve orrnyílására helyezve a befúvásos lélegeztetés higiénikusabban végezhető. Szintén könnyen hozzáférhető és használható a lélegeztető ballon, ez azonban már kissé komolyabb anyagi befektetést kíván.
A lélegeztető ballon három fő részből áll. A levegő egy összenyomható, rugalmas falú ballonrészbe kerül. Az összenyomáskor egy egyenirányító szelepen keresztül áramlik a levegő a maszk felé, ahonnan az orrüregen keresztül a tüdőbe kerül. A maszkot előzőleg a beteg arcára kell helyeznünk, oly módon, hogy a levegő ne szökhessen a maszk és az arcbőr között.
Természetesen maszkos-ballonos lélegeztetésnél is a fejet hátra szegve kell tartani, hogy a nyelv ne akadályozza a levegő útját.
