Nyilván mindannyian éreztük már úgy legalább egyszer az életben, hogy szívesen kitörnénk a megszokottból, elfelejtenénk a hétköznapok gondjait... Nem foglalkoznánk a politikával, a globális felmelegedéssel és egyáltalán, semmivel. Legszívesebben nem engednénk be a külvilág gondjait, csak saját magunkat kényeztetnénk testileg-lelkileg, hogy azután újult erővel vehessük fel ismételten mindennapi életvitelünk rohanó ritmusát. Kell lennie egy olyan helynek, ahol felüdülhetünk, kikapcsolódhatunk anélkül, hogy órákat, napokat utaznánk, mire elérjük úti célunkat.
Keresésem fő szempontja tehát az volt, hogy közel legyen lakóhelyemhez, Budapesthez. Fontos volt továbbá az is, hogy a nehéz szmog és a grafitivel ékesített betondzsungel után valami természetes, egészséges látvány gyönyörködtesse érzékszerveimet.
Ismerőseim ajánlása alapján találtam rá egy a valóságos "paradicsomra", amely Budapesttől mindössze 40 percnyi autóútra, hatalmas fák ölelésében, egy hatalmas park közepén nyugszik.
Szabaddá tettem hát az egyik délutánomat és elindultam, hogy megismerjek egy mesebeli kastélyszállót. Megérkezésemkor nyitott kapu fogadott, melyen áthaladva, mintha egy másik dimenzióba érkeztem volna. A párhuzamos világ neve: FENYŐHARASZT.
Első benyomás
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Nyereményjáték szabályzat 2025.11.
Kiszállva az autóból hihetetlen nyugalom töltött el. A nap, mint nap megszokottá vált, folyamatos zúgás és morajlás után különös, hogy itt a háttérzenét a madarak hangversenye biztosítja, és felüdítő érzés nagyokat harapni a szokatlanul friss és tiszta levegőből.
Körös-körül sűrű, vastag borostyántakaró borítja a talajt és a hatalmas fákat mintegy életfogytig tartó, természetes szövetséget alkotva. Egy valóságos kerekerdő, amely érintetlen szépségével egészen lenyűgöző. Olyan meseszerű a látvány, hogy titkon arra gondoltam, mikor bukkan fel a rengetegben egy igazi, mézeskalács házikó.
Lent, a völgyben két medence alkotja a fenyőharaszti strandot, melyben fürdőző gyermekek önfeledten játszadoztak. Szüleik napoztak, olvastak, míg mások néhány méterrel távolabb lévő teniszpályán teniszeztek. Leültem egy padra, és egy kicsit belemerültem az idillbe... Vajon ezek az emberek már többször jártak ezen a helyen? Vagy - akárcsak én - most fedezik fel a benne rejlő lehetőségeket?
Állatvilág
Néhány perc múlva folytattam sétámat és rátaláltam a fenyőharaszti kerekerdő állataira. Az egyik elkerített, gondosan rendben tartott erdőrészben dám szarvasok, pónik, bárányok, rackajuhok és nyuszik laknak. Egy valódi kis vadas-park! Mivel időm véges volt, befejeztem az állatokban való gyönyörködést és elindultam a főépület felé.
Az épületet gondosan rendben tartott park veszi körül, és útközben akarva-akaratlan a fák lombjaival játszadozó fénysugarakat bámultam. Akár órákon át el tudnám nézni...
Kastélykörút
Mint azt később megtudtam, a kastély a Podmaniczky családé volt és az "A" szárny 1806-ban már állt. Jelenleg az épület "L" alakú és a korabeli krónikák állításai szerint az épületnek 1868-ban már ez a formája létezett.
Ahogy beléptem az ajtón, legelsőnek egy fekete, tüneményes kutya üdvözölt, gyors farkcsóválás közepette. A recepción található hölgy - miután elmondtam jövetelem célját -- ahogy ő nevezte - egy "kastélykörútra" invitált. Csak néhány szobát tudtam megnézni, a sok szállóvendég miatt, de azért minden típusú szobából láttam egyet-egyet.
Mivel az épület későklasszicista stílusban épült, ezért a szobák berendezésére a nemes egyszerűség a jellemző. Korhű bútorokkal berendezett tágas, fürdőszobás szobák, ízléses drapériák, cserépkályha fogadott mindenütt. Elegáns, mégsem érzi úgy az ember, hogy haptákba kell magát vágnia, ha itt száll meg.
Kastélykörutunk következő állomása a szálló mélyföldszintjére vezetett. Az épületet kívülről látva nem is gondoltam volna, hogy ennyi szabadidő eltöltési lehetőséget rejtenek a 150-200 éves falak. Mivel egy meleg nyári nap volt a szaunát és a jacuzzit éppen nem használta senki, de a "házigazda" elmondása szerint, ezek a szolgáltatások nyáron inkább éjszaka közkedveltek, hiszen nincs időkorlátozás használatukban. Valóban! Milyen hangulatos a ragyogó, csillagos nyári égbolt alatt megmártózni egy kellemes masszázsmedencében... Vagy akár egy kiadós, frissítő masszázs után egy forró szaunát venni, majd lehűteni felhevült testünket a kellemes hűsítő belső medencében...
A mélyföldszinten igen kellemes volt a klíma, a nagy nyári meleg ellenére. Talán a vastag falaknak, talán a légkondicionálásnak köszönhető. A hűs falak között a sportolni vágyók használhatják a biliárd-, ping-pong-, rex- és csocsóasztalt, és a tekepályát. Van egyáltalán valaki, aki nem találna itt kedvére való időtöltést? Nem gondolnám, bár nem vagyunk egyformák. Én minden bizonnyal egy percig sem unatkoznék!
Körutunk végállomása az étteremben volt, és mivel alaposan megéheztem, gondoltam kipróbálom a konyhájukat, így alkotva kerek képet a kerekerdő szívében működő létesítményről. A szabadban, az étterem teraszán foglaltam helyet, amely igazi fenyőharaszti hangulatú: kovácsoltvas bútorok, napsütés, madárcsicsergés és suhogó lombú, hatalmas fák.
Étkezésem hab volt a tortán. Bőséges volt és nagyon-nagyon finom! A vezetőség méltán lehet büszke ízletes konyhájára!
Uzsonnám elfogyasztása után fájó szívvel indultam vissza a hangos, nyüzsgő nagyvárosba, hiszen elvárásaim a kastéllyal kapcsolatban száz százalékig teljesültek. Egészséges környezet, állatok, aktív és passzív szabadidős lehetőségek, remek konyha és - amiről még nem esett ez idáig szó - barátságos, kedves személyzet, akik nem csak dolgoznak ezen a helyen, hanem sajátjuknak érzik, szeretik. A személyzet egyik tagja beszélgetésünk alkalmával azt mondta, hogy a kastély neki nem csak a munkája, nem csak a hobbija, hanem az ÉLETE. Talán ettől válik a hangulat itt ennyire családiassá.
Magával ragadott a hely, szerettem volna frissen szerzett élményeimet megosztani valakivel, ezért hazaérvén felkerestem a kastélyszálló honlapját ( www.fenyoharaszt.hu ), és megmutattam közvetlen barátaimnak. Azóta családommal együtt visszatérő vendégei vagyunk Magyarország egyik rejtett gyöngyszemének, a Fenyőharaszt Kastélyszállónak!
Legjobban: