Régóta ismert, hogy az emberi tevékenység komoly károkat okozott a természetben és az állatvilágban. Egy új tanulmány ráadásul azt sugallja, hogy akaratlanul is veszélybe sodorhatjuk a környezetünkben élő állatokat, még akkor is, ha segíteni próbálunk rajtuk. Az IflScience oldalán megjelent cikk szerint a vadállatok kevésbé képesek kiszimatolni, így elkerülni a ragadozó állatokat, miután kapcsolatba kerültek emberekkel.
Évezredes ösztönöket altatunk el
A kutatók 173 korábbi vizsgálatot elemeztek ki, ezáltal 102 különböző állatfaj ragadozókkal szembeni védekezését vizsgálták meg. Háziasított, fogságban nevelt, illetve városi környezethez szokott állatok védekezési technikáit elemezték ki, amelyek több ezer évnyi evolúcióval fejlődtek ki bennük. A kutatási eredmények szerint azonban ezeket az évezredes ösztönöket elaltatja az emberrel való kapcsolat, amely minden esetben ront az állatok ragadozókkal szembeni éberségén. Már egyetlen generáción belül is jelentős változás figyelhető meg az állatok viselkedésében és stresszhelyzetre adott reakcióiban.
Talán nem meglepő, hogy a háziasított fajok - kutyák , macskák - esetében épül le a leggyorsabban a ragadozóktól való félelem. Az urbanizált állatoknál ez körülbelül háromszor annyi időt vesz igénybe, de az ember közelsége számukra is nyújt egy sokszor falsnak bizonyuló biztonságérzetet. Mivel az embert veszélytelennek látják, az állatok a többi ragadozó elől sem menekülnek olyan intenzitással, így a madarak például könnyebben egy vadászó macska áldozatává válhatnak.
Hasonlóan változtak meg azok a fogságban élő állatok is, amelyek korábban a vadonban semmilyen más állat segítségét nem igényelhették, ezért erős védekező ösztönöket kellett kifejleszteniük. Fogságban, az ember védelme alatt ezek az állatok szintén gyorsan feloldódnak, a természetbe visszaengedve azonban ez végzetes lehet számukra - hangsúlyozták a kutatók.
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Legjobban: