Az antibiotikum-rezisztens mikrobák megjelenése miatt rendre új gyógyszereket kell találni az ellenük való küzdelemben, hiszen a régi orvosságok már hatástalanok. De az új antibiotikumok megtalálása kínosan lassú és drága folyamat. A becslések szerint világszerte 700 ezer ember hal meg évente a gyógyszerrezisztens fertőzések miatt. Ha sürgősen nem találunk megoldást, az ilyen fertőzések évente akár 20 millió embert is megölhetnek.
Vannak olyan mikrobiol))ógusok, gyógyszerészek, parazitológusok, gyógyszervegyészek és adatgyűjtők számos egyetemen és országban, akik abban reménykednek, hogy feltárhatják a premodern, a fejlett gyógyítás korszakát megelőzően létezett orvosi módszereket (például ahogyan a középkori doktorok kezelték a fertőzéseket), és hogy gyógymódjuk valóban működött-e. E célból összeállítják a középkori orvosi receptek adatbázisát, és az eljárások vizsgálatával, laboratóriumi elemzésével igyekeznek kiszűrni azokat a lehetőségeket, amelyek ma is használható gyógyszerek kifejlesztését eredményezhetik - közölte Erin Connelly , a University of Pennsylvania kutatója.
Mielőtt legyintenénk, érdemes egy 2015-ös kísérletet felidézni. Egy ezeréves angol orvosi szöveg - a Bald's Leechbook, azaz Bald piócáskönyve - beszámolt róla, hogy milyen gyógymódot alkalmaztak egy szempillatüsző gyulladása esetén. Ezt a betegséget legtöbbször a Staphylococcus aureus baktérium, ismert mai nevén a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (vagy MRSA ) okozza, amely ellenáll a legtöbb gyógyszernek. A Staph és az MRSA fertőzések felelősek számos súlyos és krónikus fertőzésért, beleértve a sebfertőzéseket, a vérmérgezést és a tüdőgyulladást.
Bald szemkenőcse a következő összetevőkből állt: bor, fokhagyma, valamilyen egyéb hagymaféle (például póréhagyma vagy vöröshagyma) és ökörepe. A recept szerint az összetevők összekeverése után az anyagot rézből készült edényben kellett érlelni kilenc éjszakán át. Vizsgálatok kiderítették, hogy a kenőcsnek erős sztafiliokokkusz ellenes hatása van. A keverék ismételt kísérletekben is elpusztította a veszélyes baktériumot, áttörve védekező biofilm-köpenyét egy in vitro fertőzésmodellben. Sőt Bald kenőcse megölte az MRSA-t egereket alkalmazó sebmodellekben is.
Másik, még híresebb eset, hogy Juju Tu kínai orvosprofesszor a malária új terápiájának kidolgozásáért 2015-ben Nobel-díjat kapott. Eredményeit nagyban segítette, hogy több mint kétezer receptet áttanulmányozott az ősi kínai orvosi irodalomban.
Connelly és munkatársai most egy nagy középkori receptgyűjtemény feltárásával próbálnak nyomára jutni további hatóanyagoknak és hatásos kezeléseknek. A Bernard de Gordon által először 1305-ben publikált Lilium medicinae, angolul a XV. századi fordítás szerint Lylye of Medicynes (Liliom gyógymódok) 360 receptúrát és több ezer alkotóanyagot tartalmaz mintegy 600 oldalon. Ennek alapján egy olyan adatbázist próbálnak összeállítani, amelyben adattudományi eljárásokkal, hálózatelemzéssel és egyéb matematikai módszerekkel kiszűrhetik azokat a potenciális antibiotikumokat, amelyeket ma is érdemes volna laboratóriumi vizsgálatokban is kipróbálni. A kutatók különösen érdekesnek tartják annak megértését, hogy a középkori orvosok hogyan tervezték meg a recepteket, hiszen ezzel is közelebb juthatnak az új antimikrobiális szerek megtalálásához.
Forrás: IFL Science
