A kutatók (Jégh-Czinege Nikolett, Faragó Tamás és Pongrácz Péter) összesen 153 résztvevőt toboroztak vizsgálatukhoz, amelynek során a résztvevőknek 12 különböző kutyaugatást kellett meghallgatniuk, majd pontozniuk aszerint, mennyire találták azokat idegesítőnek, illetve a hang alapján mennyire gondolták a kutyát mérgesnek, ijedtnek vagy vidámnak. Három korcsoport tagjait vonták be a kutatásba: 10-11 éves gyerekeket, illetve 18-35 éves és 50-70 év közötti felnőtteket. A tesztek során az etológusok vizsgálták a lakókörnyezet esetleges szerepét is, így mindhárom korcsoportban voltak falusi, kertvárosi és városközpontban élő lakosok.
A babasírásra hasonlít az ugatás
Eredményeik szerint ugyanakkor a lakóhelynek nem volt hatása a kutyaugatás által kiváltott bosszankodás mértékére. Vagyis nem igazolható, hogy a nagyvárosi, "természetből kiszakadt" embereket jobban idegesítené a kutyák által keltett zaj. Az életkor viszont összefüggést mutatott a bosszankodással: a fiatal felnőttek tartották a legidegesítőbbnek az ugatásokat, különösen, ha azok magas hangon szóltak. Emellett a férfiakat is jobban bosszantotta az ugatás, mint a nőket.
Ez az eredmény összecseng azzal az elmélettel, miszerint az embert a babasírás és az ahhoz hasonló hangok idegesítik leginkább. A magas hangú kutyaugatások akusztikailag közel állnak a babasíráshoz, a fiatal felnőttek pedig biológiailag az a korosztály, amely számára a baba jelenléte talán a legtermészetesebb, vagyis tőlük lenne várható a legélénkebb reakció a sírásszerű hangokra.
A legbosszantóbb ugatások
A szakemberek megállapították, hogy a legidegesítőbbnek bizonyuló ugatások fő hangtani jellemzői (magas frekvencia, érdes tónus) nem illenek a hangulati jellemzés során legintenzívebbnek bizonyuló ugatásokhoz. Vagyis nem egyszerűen arról van szó, hogy az ember számára a legmérgesebb vagy legrémültebb kutya ugatása lenne egyben a legbosszantóbb, hanem az eredmények szerint a kifejezetten bosszantó ugatások külön kategóriát képviselnek.
Ennek a hangtípusnak az evolúciós eredetét a kutatók abban látják, hogy a kutya számára előnyös lehetett az ember figyelmének minél hatékonyabb megragadása egy potenciálisan fenyegető szituációban. Hogy e hangtípus manapság sokakban tehetetlen bosszúságot okoz, nem az evolúció "hibája", hanem a mind több ember és kutya koncentrált előfordulásából adódó "melléktermék".
Az ELTE kutatóinak tanulmánya a Bioacoustics című folyóiratban jelent meg.
