A generatív MI-rendszerek lényege, hogy nagy mennyiségű, ember által létrehozott információból tanulva képesek új tartalmakat létrehozni, legyen az akár írott szöveg, kép, hang, de akár még zene is. Ugyanezt az elvet követik az úgynevezett holt- vagy gyászbotok. Ezek olyan chatbotok, amelyek egy elhunyt személy szóhasználatát, beszédstílusát utánozzák beszélgetés közben. Mindehhez az alapot az érintett életéből megmaradt szöveges és hangüzenetek, e-mailek és közösségimédia-posztok elemzéséből nyerik. A legtöbb holtbot ma szövegesen kommunikál, de a technológia fejlődésével egyre elterjedtebbé válhatnak olyan alkalmazások is, amelyek elvesztett szeretteink hangján szólalnak meg – olvasható az ausztrál Macquarie Egyetem közleményében.
Mindebből létrejön egy olyan digitális hagyaték, amely lehetővé teszi, hogy a gyászolók ne csak múltból származó fotókon, videókon, hangfelvételeken keresztül találkozhassanak az elhunyt személlyel, de úgymond beszélgethessenek is vele. Bármennyire is futurisztikusnak hangzik a felvetés, valójában ez már a jelen, olyannyira, hogy az egyetem kutatói, dr. Regina Fabry és Mark Alfano professzor külön tanulmányt szenteltek a holtbotok potenciális hatásának az emberi gyászfolyamatra.
A gyász egy új formája
„Az optimista nézőpont szerint a holtbotokat felfoghatjuk úgy, mint egyfajta technológiai erőforrást a gyász érzelmi hatásainak formálásához és szabályozásához. Az eddigi kutatások szerint a holtbotokkal történő interakció lehetőséget teremt a gyászolóknak olyan bensőséges tevékenységek folytatására, mint például a társalgás, az érzelemszabályozás és a közös időtöltés” – fogalmazott dr. Fabry.
Hozzátette, nyilván nem mindenkinek szimpatikus ez a fajta halál utáni digitális lét. Ugyanakkor a kutató szerint érdemes tekintettel lenni arra, hogy a gyász egy nagyon komplex és változatos érzelem. „Számos tényezőtől függ, hogy hogyan és milyen hosszan gyászolunk, illetve hogy milyen forrásokból és gyakorlatokból nyerjük a leghasznosabb támogatást ahhoz, hogy meg tudjunk birkózni a veszteséggel. Ebbe éppúgy beletartozik a halál oka – legyen az például egy baleset, krónikus betegség vagy öngyilkosság –, a gyászoló és az elhunyt közötti kapcsolat minősége és jellege, továbbá a szélesebb értelemben vett kulturális környezet és normák is, amelyek a gyász folyamatát alakítják” – mutatott rá Fabry.
De ugyanígy az is kihatással van a holtbotok megítélésére, hogy a gyászoló hogyan viszonyul az alkalmazással való kommunikációhoz, mennyire zavarják annak technikai korlátai. „Tudatában van egyáltalán a gyászoló személy, hogy egy holtbottal beszélget, amely alkalmanként hibákat követhet el? Vagy legalább időnként képes úgy érezni, mintha valóban az elhunyttal beszélgetne? Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, több empirikus kutatásra lenne szükség” – fogalmazott a szakember.
Függőséget okozhat
Fabry arra is kitért, hogy noha vannak, akik nem szeretnék, hogy haláluk után egy chatbot révén egyfajta "élőhalottként" létezzenek, lehetnek olyanok is, akik kifejezetten izgalmasnak találják ezt a lehetőséget, és már életükben elkezdenek adatokat gyűjteni magukról az MI számára. „Bármelyik utat is válassza, fontos, hogy a gyászolók – és a holtbot-szolgáltatást nyújtó technológiai cégek – kötelességüknek tekintsék, hogy tiszteletben kell tartani a halott akaratát” – húzta alá.
Kitért arra is, egyes kutatók attól tartanak, hogy a gyászolók akár túlzottan is a holtbotok segítségére támaszkodhatnak, amint igyekeznek eligazodni a szerettük halála után visszavonhatatlanul megváltozott világban. Megeshet, hogy az elveszett emberi kapcsolat helyébe egy MI-rendszerhez fűződő, digitálisan közvetített kapcsolat lép, önámításhoz, akár téveszmékhez vezetve. „Annak érdekében, hogy ez a probléma megelőzhető legyen, automatizált védőkorlátok felállítását javasoljuk, amelyek segítik beazonosítani, ha a gyászoló személy túlzottan függővé válik a holtbottal való interakcióktól. Hovatovább azt javasoljuk, hogy ezeket az interakciókat gyásztanácsadó vagy -terapeuta felügyelje” – hangsúlyozta Fabry.
A közelmúltban hasonló problémákra figyelmeztettek a brit Cambridge-i Egyetem kutatói is. Szerintük a holtbotok megfelelő óvintézkedések és szabályozás hiányában magukban hordozzák a kockázatot, hogy pszichológiai károkat okozzanak, illetve akár digitálisan kísértsék az elhunyt hozzátartozóit. „Létfontosságú, hogy a digitális utóélet szolgáltatások figyelembe vegyék mind azok jogait és akaratát, akiket haláluk után újraalkotnak, mind azokét, akik ezekkel a szimulációkkal interakcióba kerülnek. Ezekben a szolgáltatásokban megvan az a veszély, hogy jelentős stresszt okozzanak az embernek, amennyiben nemkívánatos digitális kísértéssel találkozik elvesztett szerette riasztóan pontos MI-utánzata révén. A potenciális pszichológiai következmények, különösen egy eleve terhelt időszakban, pusztítóak lehetnek” – hangsúlyozta dr. Tomasz Hollanek, a Cambridge-i Egyetem kutatója.
