A Michigani Egyetemen patkányokon figyelték az agy "haldoklásának" pillanatait neurofiziológiai szempontból. A patkányokat szívverésük megállításával a klinikai halál állapotába juttatták, abba, amikor az agy már nem kap vért. A kutatók elektroenkefalográffal figyelték a 9 patkány agyi tevékenységét, és azt tapasztalták, hogy a szív utolsó dobbanását követő 30 másodpercben jelentősen megnövekedett az összehangolt agyi aktivitás, amely nagyon is "tudatánál" lévő és felfokozottan működő agyra utal, ráadásul aktívabbra, mint normál ébrenléti állapotban.
Az amerikai kutatók csaknem ugyanolyan rögzítettek az összes patkánynál, ami a jelenség általánosságát támasztja alá.
Emberek esetében a halál közeli állapotból visszatérők ötöde számol be "túlvilági élményről": fehér fényű látomásról, élete lepergéséről, vagy arról, hogy "felülemelkedve magán" kívülről látta a testét és annak környezetét.
A BBC az amerikai kutatással kapcsolatban megkérdezte Jason Braithwaite-et, a Birminghami Egyetem tudósát, aki szerint rendkívüli körülmények között - mint például a halál közeli állapot - az agy hiperaktívvá válhat.
