2019 augusztusában, amikor bal melle már hónapok óta duzzadt és fájdalmas volt, egy önellenőrzés alkalmával egy csomót tapintott ki Christina Miner, aki a Women’s Health-nek mesélte el történetét. Mint mondta, később, a kivizsgáláson kiderült, hogy nem az volt az egyetlen elváltozás, „az orvos egy idő után már nem is számolta, hány csomót talált”. Néhány nap múlva a radiológus közölte vele telefonban, hogy karcinómája, vagyis hámszövetből kiinduló rosszindulatú daganata van, ami nagyon gyorsan növekszik. Végül 2020. január 6-án mindkét mellét eltávolították. De a neheze még csak ezt követően jött.
„Nem akart elmúlni a fájdalom”
Az emlők eltávolítása után a sebész beültetett 2 expandert. Ezek fiziológiás sóoldatot tartalmazó ballonok, amelyek a mellek ideiglenes helyettesítésére szolgálnak, és segítenek abban, hogy a bőr megőrizze formáját és felkészüljön a végleges implantátum behelyezésére. A mellműtétet 2020 áprilisára tűzték ki. „Ez volt a terv: masztektómia, implantátumok és mellbimbó-tetoválás. Azt hittem, ez segít majd abban, hogy újra »normálisnak« érezzem magamat” – fogalmazott a nő. A terveket azonban áthúzta a koronavírus-járvány, hiszen ahogy leállt a világ, Christina egészségügyi ellátása is megtorpant. Ám, mint később kiderült, az esetében ez még szerencse is volt.
Az első műtét után ugyanis a fájdalom egyszerűen nem akart elmúlni. A nőt emellett erős fejfájás, extrém fáradtság, gyomor- és bélrendszeri problémák, járási nehézségek és mellkasi nyomásérzés gyötörte. Látványosan fogyott is. „Emlékszem, hogy próbáltam megenni pár kanálnyi fagylaltot, és sírva fakadtam a konyhában, hogy még egy ilyen egyszerű feladatot sem vagyok képes elvégezni” – mesélte.
A járvány miatt bevezetett szabályok, nevezetesen az online orvosi konzultációk miatt azonban igen nehéz volt egyről a kettőre lépni. A nő ugyan megpróbálta megértetni a szakemberekkel, hogy valami nincs rendben, a képernyőn keresztül nehéz volt megmutatni és átadni, mi is történik a testével. Végül mégis sikerült elérnie, hogy a várólista első helyére kerüljön, és májusban kivegyék az expandereit.
„Nem tudtam, meddig bírom még”
Két héttel a műtét előtt jelentősen romlott a nő állapota. A bal melle körüli bőr megkeményedett, majd elkezdett kifordulni. „Olyan érzés volt, mintha az implantátum ki akarna jönni a mellkasomból, és nem tudtam, meddig bírom még” – fogalmazott Christina. A műtét napján az orvosa megállapította, hogy kialakult az úgynevezett mellimplantátum-betegség, és a kialakult hegszöveg előbb-utóbb összenyomná a beültetett expandert. A beavatkozás előtt a nő azt kérte a sebésztől, hogy azt tegye, amit az egészsége szempontjából a legjobbnak lát. A szakember úgy döntött, nem ültet be végleges implantátumokat. Meghagyott azonban néhány bőrlebenyt a mellkas oldalán, hogy később kivitelezhető legyen egy rekonstruálás a nő saját testszöveteiből.
Christina Miner egyébként addigra már több mint 2 évtizedet leélt úgy, hogy rendszeresen mellfájdalmakkal küzdött. „2005 és 2015 között minden egyes orvosnak megemlítettem a panaszaimat, de azt mondták, »ez előfordul«, illetve hogy fibrocisztás mellszövet, vagy más jóindulatú elváltozás lehet az oka. Ezért együtt kellett élnem a fájdalommal. Aztán jött a mellrák.” Mellei eltüntetése azonban lelkileg is komolyan próbára tette őt – bevallása szerint eleinte nem is érezte magát nőnek. Már eleve alacsony önbizalommal és önbecsüléssel küzdött, a masztektómia viszont rá tett még egy lapáttal.
Lelkileg és mentálisan is gyógyulni kell
Christina hosszú utat tett meg új külsője elfogadásáig. Különösen nagy nehézséget jelentett neki azt, hogy a férjével újra ágyba bújjon. Elmondása szerint sokat segített, hogy a reggeleit légzőgyakorlatokkal és sétával indította – közben gyakran imádkozott, illetve próbálta kiélvezni, hogy a természetben lehet. De nagyban hozzájárult a lelki gyógyulásához az is, hogy elkezdett beszélgetni a sorstársaival. Ma már egy mellrák ellen küzdő csoport nagykövete, és igyekszik minél több emberhez eljuttatni az üzenetet, miszerint a nőket nem a melleik határozzák meg és teszik értékessé, ezért teljesen rendben van, ha valaki nem vállalja be a mellimplantátumokat.
