Ahogy beköszönt a jó idő, egyre többen „szabadulnak ki” a négy fal közül, hogy kiránduljanak egyet a közeli parkban vagy erdőben – akár egyedül is. De nyáron gyakran még azok is hosszabb időt szánnak a szabadban töltött percek kiélvezésére, akik egyébként rendszeresen sétálnak, például a kutyájukkal.
A sétálás jótékony egészségügyi és lelki hatásairól már mi is számtalanszor beszámoltunk. Utóbbiak közé sorolható például a szorongás és a stressz-szint csökkenése is. Ráadásul már egy rövid, a természetben töltött idő vagy egy kisebb kirándulás is nagyon sokat segíthet abban, hogy kicsit kiszakadjunk a hétköznapok monoton, megterhelő mókuskerekéből, és lazítsunk.
Arról azonban már kevesebb szó esik, hogy hiába töltjük akár az egész napot is a szabadban, ha közben a félbemaradt munkánkon, a buszmenetrenden vagy az elintézendő feladatokon gondolkodunk, stresszelünk – erre hívta fel a figyelmet közösségi oldalán a lelki és mentális egészséggel kapcsolatos edukációval foglalkozó Mélylevegő Projekt.
Hogyan legyen valóban kikapcsolódás a kirándulás?
A séta és a kirándulás lélekgyógyító és -feltöltő hatását csak akkor tudjuk kiélvezni, ha valóban elszakadunk egy kicsit a mindennapi kötelezettségek és teendők listájától, és megengedjük magunknak a pihenést, semmittevést. Ennek egyik kulcsa, hogy gyakoroljuk a tudatos jelenlétet. Ehhez a Mélylevegő Projekt azt javasolja, hogy ne siessünk sehova, és ne egy kitűzött célpont elérése legyen a lényeg, hanem maga az út, a sétálás. Még ha csak kis időnk is jut erre, igyekezzünk lassan sétálni, és közben figyeljünk minden egyes lépésünkre. Érezzük izmaink munkáját, illetve a talpunk és a talaj találkozását. Fókuszáljunk a testünk többi részére is: például arra, hogy milyen a testtatásunk, hogyan mozognak a karjaink, vagy hogyan vesszük a levegőt.
A tudatos jelenlétben az is segíthet, ha érzékszerveinkkel is a szokásosnál jobban „figyelünk”. Hallgassuk kíváncsian a minket körülvevő hangokat, és élvezzük ki az eső vagy a virágok illatát. Ajánlott időnként meg is állni néhány másodpercig, venni egy nagy levegőt és ellazítani izmainkat. Ezt követően, lassan, ráérősen folytathatjuk utunkat.
Aktív pihenés, offline pillanatok
A valódi kikapcsolódáshoz, illetve a folyamatos „agyalás”, „kattogás” megállításához azonban elengedhetetlen az is, hogy kütyüinket is kikapcsoljuk. Attól, hogy időként néhány percre vagy akár egy-két órára elérhetetlenek vagyunk, még nem áll meg a világ. De sosem fogjuk tudni igazán átadni magunkat a természet szépségeinek és a feltöltődésnek, ha percenként pittyen egyet a telefonunk. Ha valóban az „itt és most”-ra szeretnénk koncentrálni, akkor legyünk offline módban, amíg haza nem érünk.
A legjobb egyébként az lenne, ha mindennap szánnánk egy kis időt arra, hogy eltávolodjunk az információáradattól, eltegyük okoseszközeinket, és kizárólag a környezetünkre és szeretteinkre figyeljünk. De ha ezt nem is tudjuk megtenni, legalább a hosszabb séták, kirándulások idején mindenképpen mellőzzük telefonunk nyomkodását.
A Mélylevegő Projekt ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy bár a testmozgás és a rendszeres kirándulás valóban sokat segíthet lelki egyensúlyunk és mentális egészségünk megőrzésében, a szakember által nyújtott segítséget nem képes helyettesíteni. Ezért ha úgy érezzük, hogy olyan mértékű szorongás vagy depresszió gyötör minket, amellyel egyedül már nem tudunk megküzdeni, ne szégyelljük pszichológus vagy pszichiáter segítségét kérni a gyógyuláshoz, felépüléshez.
