Lehet logikus, romantikus, alávetett
A szerelmi kapcsolatok osztályozása tanulságos lehet saját problémáink jobb megértéséhez.
- A "romantikus szerelem" gyakorlatilag abból áll, hogy folyamatosan a másikra gondolunk, igen hamar féltékenység ébred bennünk az illető egész élete iránt. Irreálisan látjuk mindazt, ami vele összefügg, kezdetben teljesen vakok vagyunk a rossz tulajdonságai tekintetében, ellenállhatatlan szexuális vonzalmat érzünk iránta, és állandóan szükségét érezzük, hogy meggyőzzön a szerelméről. Ez a fázis néhány évnél tovább semmiképpen sem tart, de gyakoribb, hogy pár hónap után kifullad. Érdekes adalék, amit az antropológusok állítanak, hogy erre a heves vonzalomra az utódok érdekében van szükség. Azért tart legfeljebb 4 évig, mert ennyi idő alatt válik a kisgyerek mozgásában teljesen önállóvá, és a primitív népeknél 3 évig tartott a szoptatás.
- A "legjobb barát típusú szerelem" általában egy lassan fejlődő, de idővel egyre javuló kapcsolat, amelyben mindketten teljes bizalmat és intimitást élnek át, de elkerülik a viharos lángolást, illetve a szexuális megszállottságot.
- Az "önzetlen szerelemben" az egyik fél részéről teljes az alávetettség és az önfeláldozás.
- A "logikus szerelem" úgy működik, hogy a közös érdekek, hasonló képzettség, vallás, személyiség és hosszú távú célok alapján választjuk ki a megfelelő partnert a tartós együttéléshez.
- "Emberi játszmákra épülő szerelemről" akkor beszélünk, ha az egyik vagy mindkét fél kizárólag rövid távú, elsősorban a csábításra, az uralomra, esetleg a másik manipulálására összpontosít.
Ki (nem) illik hozzám?
Vajon mennyire lehet előre jelezni azt, hogy két ember egymáshoz illik-e vagy sem? Mennyire láthatók előre a későbbi problémák? A házasság minőségét károsan befolyásolja, ha bármelyikük hajlamos a neurózisra, alacsony önértékelése, indulatos, félénk. Nagy a kockázata későbbi házassági problémáknak, ha az alábbiak közül több is igaz a párkapcsolatra.
- Egyik vagy mindkét fél szülei boldogtalan házasságban éltek.
- Nagyon fiatalon kötötték a házasságot.
- Rövid ismeretség után kötötték a házasságot.
- Tartós pénzügyi problémáik vannak.
- Egyiküknek vagy mindkettőjüknek pszichés problémái vannak, például hajlam a neurózisra, félénkség, alacsony önértékelés, kontrollálatlan agresszió.
Áruló beszélgetésminták
A leendő házasság minőségére lehet következtetni abból, hogy milyen az esküvő előtt a pár egymás közötti kommunikációja. Ha a beszélgetések jelentős témákról folynak, és nagyrészt pozitív kicsengésűek, az jó jel. De ha egyikük minduntalan védekező pozícióba húzódik, vagy egyenesen kerüli a beszélgetést, az előre jelzi a későbbi kommunikációs szakadékot. Nem jó jel, ha az egyik rendszeresen lesöpri az asztalról a partnere problémáit, vagy túlreagálja annak negatív megnyilvánulásait.
A sikeres házassághoz egy sor határozott készség, képesség szükséges.
- Jó kommunikációs, társas kapcsolatteremtési készségek mind a partnerrel, mind másokkal.
- Érzelmi érettség és kontroll a saját érzelmeink fölött.
- A partner és mások elfogadása és hibáinak tolerálása.
- Hasonló értékek és érdeklődés.
- Felelősségvállalás a szükséges anyagi feltételek megteremtéséért.
- Hatékony probléma-megoldási technikák az élet minden területén.
Miért rontjuk el, ha jó?
Mindezek könnyen átlátható, bár nem könnyen teljesíthető feltételek, önmagukban azonban mégsem garantálják a kapcsolat boldogságát. Mindnyájan hordozunk ugyanis magunkban egy sor esetleg teljesen öntudatlanná vált emléket, motívumot, amelyek megjelennek a partnerünkkel való kapcsolatunkban. Íme, néhány olyan ösztönös mozzanat, ami a párválasztáskor vagy valakinek az elutasításakor megjelenhetnek.
Vonzódunk az olyan emberekhez, akik hasonlítanak a szüleinkhez. Választásunkban általában jelentős szerepe van annak, hogy partnerünk mennyire hasonlít az ellenkező nemű szülőhöz. Ezt azzal magyarázzák, hogy az ehhez a szülőnkhöz fűződő viszonyunk a legmélyebben belénk ívódott minta a szerelemre.
Ez a sokaknál ellenállhatatlan kényszer járhat pozitív és negatív következményekkel. Ez utóbbi akkor következik be, ha szüleink rossz tulajdonságaihoz vonzódunk leendő partnerünkben, ami könnyen nálunk is ugyanazokhoz a házassági problémákhoz vezethet, mint náluk.
Sokszor öntudatlanul, pontosan ugyanazt a kapcsolatot ismételjük meg, amiben a szüleink éltek. Ilyenkor nem a személy hasonlóságát keressük, hanem a helyzeteket ismételjük meg, amiket évtizedeken át megtapasztaltunk otthon.
Szüleinket tagadjuk vagy utánozzuk
Gyakran az előzőnek éppen az ellenkezője következik be, vagyis bármi áron el akarjuk kerülni azt a sok szörnyűséget, amit gyermekkorunkban láttunk. Tipikusan ilyen helyzet az alkoholista vagy erőszakos szülő gyerekéé, akit viszont az a veszély fenyeget, hogy a párválasztásában ez az egyetlen negatív szempont vezeti: mindegy, milyen, csak ne igyon, mindegy milyen, csak ne legyen erőszakos stb..
Gyakran a saját gyengeségünkre keresünk gyógyírt a kapcsolatban, vagy azt várjuk partnerünktől, hogy a szüleink által elhanyagolt szükségleteinket elégítse ki. Az ilyen választás akkor hibás, ha elsődleges szemponttá válik, hogy például mindenáron és fenntartás nélkül szeressen a partner, mert a szüleink ezt elmulasztották, vagy ha egy félénk ember a saját elfojtott érzelmeinek a kifejezésére egy erőszakos partnert választ.
Nem ritkán a saját rossz tulajdonságainkat keressük a partnerünkben. Ilyenkor a kivetítésnek nevezett pszichológiai módszerrel élünk, könnyebben el tudjuk viselni a saját bajainkat, ha másokban is felfedezzük ugyanezt.
Az együttélés hasznos, de nem csodaszer
Nehéz egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy előnyös vagy hátrányos a későbbi kapcsolatra, ha a házasságkötés előtt együtt él a pár. Évtizedekkel ezelőtt, amikor ezt a kérdést kizárólag erkölcsi alapon vizsgálták, a megítélés is e szerint változott. Napjainkban azonban, amikor a későbbi házasságok 50-70 százalékban együttéléssel kezdődnek, erről már értelmetlenség beszélni. Kiderült azonban, hogy nem egészen egyértelmű az együttélés hatása a későbbi házasság tartósságára nézve. Azok a párok ugyanis, akik az esküvő előtt tartósan együtt éltek, ha elromlik a kapcsolatuk, könnyebben elválnak, mint azok, akik hosszasan fontolgatták, hogy összekötik-e az életüket. Ettől függetlenül a pszichológusok szerint az önismeret és a személyiség érése miatt nagyon hasznos az a tanulási folyamat, amit az együttélés jelent. Ez igaz még akkor is, ha a későbbi házasság esetleges felbomlását önmagában ez nem képes megakadályozni.
