A pandémia következtében sokan vesztették el a munkájukat , de azok közül is sokan boldogtalanok, akiknek megmaradt az állásuk. Egyesekre több tennivaló, másokra több felelősség hárul, megint mások kevesebb bérért dolgoznak még többet, vagy nehezen egyeztetik össze a hivatásukat a home office kihívásaival. A végeredmény pedig nem más, mint hogy még azok közül is sokakat hallunk panaszkodni, akik eddig szerették a munkájukat.
Ennek viszont nem kell így lennie, Laurie Ruettimann egykori HR-szakember szerint legalábbis, akinek a napokban jelent meg a könyve. A mű a nehezen megjegyezhető cím (Betting on You: How to Put Yourself First and (Finally) Take Control of Your Career) ellenére ígéretes olvasmánynak tűnik, ugyanis a New York Post szerint segítségünkre lehet, ha saját boldogságunkat és egészségünket szeretnénk előtérbe helyezni, nem pedig a szörnyű állásukat.
"Semmi sem változik, ha nem vállaljuk a rizikót, hogy mi magunk legyünk a legfontosabbak. Többé ne másokat hibáztassunk azért, mert a munkahelyünkön vagy az állásunkkal valami nincs rendben. Javítsuk ki a hibákat mi magunk" - írja a HR-szakemberből lett írónő.
Felejtsük el az alaptalan félelmeket
Hogy mégis hogyan? Ruettimann ad néhány konkrét tanácsot is, melyek segíthetnek, hogy ismét jobban élvezzük a munkánkat. Úgy véli, sokan éjjel-nappal elérhetők telefonon és online, és a munkaidejük leteltével is dolgoznak, mert attól félnek, hogy ha nem így tesznek, kirúgják őket. Ez a szakember szerint alaptalan félelem. Azt javasolja, próbáljuk ki a következőt: egy hónapon át szigorúan tartsuk magunkat ahhoz, hogy csak a munkaidőnkben dolgozunk, a szabadidőnkben pedig kapcsolódjunk ki. Egy hónap elteltével kérdezzük meg magunktól, hogy érezzük magunkat. A változás szinte biztosan érezhető lesz.
Ezek is segíthetnek
Egy másik gyakori probléma, hogy a munkánk nem túl izgalmas. Márpedig, ha hónapok vagy évek óta ugyanazt csináljuk, abba könnyű beleunni, aminek szintén boldogtalanság lehet a vége. A megoldás egyszerűbb lehet, mint gondolnánk: tanuljunk valami újat! Már napi 15 perc is lendületet adhat a hétköznapoknak.
A "beszürkülés" nemcsak egy unalmas állás következménye lehet, hanem akkor is boldogtalannak érezhetjük magunkat, ha már magunk sem tudjuk, miért is ragaszkodunk az adott pozícióhoz. Szeretnénk mielőbb visszafizetni a diákhitelt, vagy már csupán néhány hónapot kell itt kihúznunk egy másik pozícióba való továbblépésig, saját vállalkozásunk beindításáig, esetleg a nyugdíjig? Írjunk magunknak egy kis emlékeztetőt erről, és tegyük ki az íróasztalunkra. Az is segíthet, ha a fizetésünkből elkezdünk valami olyasmire gyűjteni, amire régóta vágyunk, legyen ez utazás, lakásfelújítás vagy egy új kocsi.
Tegyük meg gondolatban
Persze, vannak napok, amikor már nem bírjuk tovább, és legszívesebben felmondanánk. Gondolatban tegyük is meg! Vetítsük le magunkban, mintha csak egy filmet néznénk. Mit teszünk? Bemegyünk a főnökhöz, és őszintén elmondjuk neki a véleményünket? Hosszú felmondólevelet írunk, vagy épp röviden, tömören fogalmazunk? Mit mondunk, mit írunk? Érdemes ezeket a gondolatokat elraktározni, és később meglépni így a felmondást - a pandémia következtében kialakult gazdasági bizonytalanság után, ha még mindig el akarunk menni, és esetleg már van is más pozíció, ahová továbbléphetünk.
