Aggodalomra adnak okot a harminchárom föld alatt rekedt bányásznál felmerülő lehetséges pszichiátriai következmények.
Csak a mentális egészséggel foglalkozó szakemberek tudják pontosan, a tömegszerencsétlenségek túlélői esetén milyen folyamatok mennek végbe. Az viszont a laikusok számára is biztosnak tűnik, hogy az élmény örökre megváltoztatta a bányászok életét.
Azonban más, hasonló szituációt átélőkkel szemben, szerencsére ezek a bányászok képesek voltak kommunikálni a felszínnel, így - ugyan csak korlátozott mértékben - a testre és az elmére kiterjedő elsősegélyben részesülhettek, ez vélhetően megkönnyíti a társadalomba való visszailleszkedést, mintha az a teljes izolációt követően történt volna.
A poszttraumás stressz olyan tünetei jelentkezhetnek, mint a szűk helyen, menekülési lehetőség nélkül csapdába esésről szóló rémálmok. Beugorhatnak olyan gondolatok, érzések, halálközeli élmények, melyeket a bányaomláskor éltek át. Annak ellenére, hogy kimentették őket, a bányászok klausztrofóbiássá válhatnak, és retteghetnek a zárt helyektől.
Az alvással szintén problémáik lehetnek, ugyanis a biológiai órájuk a mélyben más ritmusban járt. Az étkezési változások, illetve a nem megfelelő folyadékbevitel miatt a szervezet folyadékháztartása megváltozik, mely szintén befolyásolja a mentális egészségi állapotot. A bányászok vesebetegségekre fogékonnyá válhatnak, ugyanis a vizeletfolyás lassult, a vese koncentrálóképessége gyengült - ennek szintén egészségügyi következményei lehetnek.
Valamint a megmenekülést követően is megmaradhatnak a túlélők közötti személyes konfliktusok, melyek az összezártság hozott felszínre. Továbbá újra be kell illeszkedniük az őket korábban szorosan körülvevő miliőbe, mely megértést kíván a házastársaktól, gyermekektől, barátoktól. Hasonlóan a bányászok hozzátartozóinak is csalódást jelenthet az, ha ilyen hosszú idő után szerettük viszonya nem olyan lesz hozzájuk, mint azt elvárták.
