Dr. Körmendi István Budapest I. kerületének díszpolgáraként évtizedeken át gyógyította betegeit, praxisát még az 1950-es években vette át, és egészen 102 éves koráig aktív maradt. Páciensei közül sokakat akár több generáción át is ismert és kezelt, közben pedig szinte végig követte az orvostudomány fejlődését. 103 évesen érte a halál.
Körmendi István több mint 70 évig praktizált
Életútja a 20. század legsötétebb időszakait érintette: egyetemi tanulmányait a zsidótörvényekkel próbálták ellehetetleníteni, ami miatt két éven át titokban látogatta az előadásokat, majd 1945 után már legális hallgatóként, 1950-ben fejezhette be tanulmányait, hogy azután több mint hetven éven át a közösség szolgálatában tevékenykedjen háziorvosként. És hogy miért nem vonult vissza és használta ki a jól megérdemelt pihenést?
Egyfajta szenvedély, mondhatnám azt is, hogy mánia nálam. Addikciónak hívja ezt az orvoslás, amikor valaki valaminek a rabjává válik, és nem képes azt elengedni. Másnak ez a kábítószer, nekem pedig az orvoslás – kinek mi jutott.
– osztotta meg korábban a Házipatikával. Az emberöltőnyi pályafutására pedig így tekintett vissza:
Van olyan páciensem, aki kislány kora óta hozzám jár, amikor beteg, és már nagymama. Nagy előny lehet egy háziorvosnak, ha az egész család egészségét ismerheti, hiszen így bizonyos betegségek veszélyével is tisztában lehet. Egy fiút például cukorbetegség gyanújával is figyelek, mivel már az édesanyja és a nagymamája is küzd ezzel a betegséggel, ők szintén hozzám járnak.
