Nincs, aki felemelje, nincs, aki megölelje, nincs, aki szoptassa őket. Otthonuk a rácsos ágy. Ezzel a mottóval indul az SOS Gyermekfalvak kampánya október 7-én. Az alapítvány kezdeményezésére negyedik éve ez a nap az állami gondoskodásban élő gyerekekről szól. Jelenleg is több száz csecsemőt nem tudnak születésük után elhelyezni az országos nevelőszülőhiány miatt, a babák akár 4-12 hónapot is kórházban töltenek.
„Fekszik bent az inkubátorban, vagy a kiságyban, nincs, aki odamenjen hozzá, majd, amikor elkezd sírni, a szobában levő anyuka, aki ott van a saját gyerekével, megsajnálja, ő veszi fel, hogy egy picit megnyugtassa, mert olyan kevés nővér van” – osztja meg saját, kórházban töltött tapasztalatait Nagyné Grámán Ágnes nevelőszülő az SOS Gyermekfalvak kisfilmjében.
A babák életük első hónapjait, aminek a kapcsolódásról, érintésről, ingerek megismeréséről kellene szólnia, egy kórházi rácsos ágyban fekve töltik, egyedül. „Mikor hazavittem, ő egy tündéri kisfiú volt, átaludta az első éjszakát. A rengeteg izgő-mozgó gyerekem után ő volt az álomkisfiú. Aztán az ember belegondol, hogy miért nem sír. Biztos érzi, hogy bekakilt, bepisilt, éhes vagyok, fázom, vagy bármi bajom van, de valószínű azért, mert egy idő után megtanulnak nem sírni. Mert nem látják értelmét” – meséli Ágnes, aki több kisbabáról gondoskodott már, akik hónapokat töltöttek kórházban.
Bár 2014 óta jogszabályi változások nyomán minden gyermekvédelmi gondoskodásba került, 12 évesnél fiatalabb gyermeket nevelőszülőnél kell elhelyezni, ez nem tud megvalósulni, mert több ezer nevelőszülő hiányzik. Közel 24 000 gyerek él gyermekvédelmi gondoskodásban, 30%-uk gyermekotthonban, 300 baba pedig kórházakban. Nagy részük nem örökbeadható, mert szüleik nem mondtak le róluk, csak életkörülményeik miatt nem tudják hazavinni őket.Az alapítvány október 7-én Budapest-szerte utcai gerillaakciókkal hívja fel a figyelmet az elhagyott babák ügyére.
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Legjobban: