A gyulladásos bélbetegség (IBD) nagyon kellemetlen betegségcsoport, időről időre megnehezíti érintettjeinek életét. Európában akár 3 millió embernél is előfordulhat, a leggyakrabban 15 és 30 éves kor között ismerik fel. A probléma sajnos nem gyógyítható, de megfelelő gyógyszerekkel jól kezelhető.
A gyulladásos bélbetegség tünetei számuktól és súlyosságuktól függően jelentősen rontják az érintettek életminőséget: előfordul, hogy a betegségben szenvedők hetente több mint 5 nap tapasztalnak görcsöket, hasi fájdalmat és sürgető székelési ingert. Ilyenkor akár napi hússzor is küszködhetnek hasmenéssel, amihez láz is társulhat. A széklet lehet véres, a betegséget pedig vérszegénység és fáradtság is kísérheti. Ugyanakkor az érintettek életében olyan időszakok is vannak, amikor a betegség csendes, és alig vagy egyáltalán nem okoz tüneteket. Ezek a remissziók váltakoznak olyan időszakokkal, amikor a betegség fellángol, aktívvá válik és tüneteket okoz.
Széles az orvosok tárháza
Az IBD kezelése a megfelelő táplálkozástól a gyógyszeres terápián át a műtéti beavatkozásig terjed, függően a betegség típusától és súlyosságától. A komplex terápia célja a betegség aktivitásának kontrollálása, a remisszió elősegítése és a szövődmények elkerülése. Az érintetteknek fontos tudniuk, hogy egyes ételek és italok súlyosbíthatják a gyulladásos bélbetegségek tüneteit, ugyanakkor az, hogy mi a helyes étrend, minden esetben egyénfüggő. Az például általános szabály, hogy a fűszeres, zsíros ételeket kerülni kell, de az igazán jó, személyre szabott diéta csupán hosszadalmasabb munkával állítható össze.
A gyulladásos bélbetegségek kezelésében használt gyógyszerekről általánosságban elmondható, hogy bár végleges gyógyulást nem hoznak, de a tünetek enyhítésével, a gyulladásos folyamat megállításával hozzájárulnak az betegek életminőségének javulásához.
Az IBD kezelésében használatos gyógyszerek alapvetően ötféle csoportba tartoznak: lehetnek szalicilsav-származékok, kortikoszteroidok, immunszuppresszánsok, antibiotikumok, biológiai készítmények és egyéb gyógyszerek. Legelőször az első két típust használják, ezek gyulladáscsökkentő hatásuk révén segítheti a tünetek visszaszorítását.
A kortikoszteroidok igen erős gyulladáscsökkentők, hatásukat az egész szervezetben feloldódva fejtik ki, tehát egyebek mellett a beteg bélszakaszon is. Kisebb adagokban jobban tolerálhatóak, de hosszabb távú alkalmazásukkor mellékhatások jelentkezhetnek, ezért tartós szedésük nem javasolt. Mára új hatóanyagú, kevesebb mellékhatással bíró, lokálisan ható gyógyszerek is forgalomba kerültek. Ezeket elsősorban akkor ajánlják, ha a betegség vastagbélre kiterjedő kórformáiról van szó.
Az immunrendszer közbeszól
Az immunszupresszánsokat általában azért alkalmazzák, hogy a remissziót fenntarthassák, lévén ezek elnyomják a szervezet immunválaszát, így megakadályozzák a gyulladás fennállását. Mindezt úgy érik el, hogy csökkentik az immunsejtek számát, illetve zavarják az általuk termelt fehérjék működését. Ezek a szerek akkor használatosak, ha a beteg nem reagál a szteroidokra, vagy használatukkor nemkívánatos mellékhatásokra panaszkodik. Az immunszuppresszánsok lassú hatásmechanizmusúak: a teljes hatás kifejtéséhez legalább három, de olykor hat hónapra is szükség lehet. Az antibiotikumok a szervezetbe kerülő baktériumokat pusztítják el, akkor alkalmazzák őket, amikor az IBD-vel összefüggő fertőzések lépnek fel, esetleg sipoly alakul ki.
A biológiai terápia az elmúlt évtizedben óriási előrelépést hozott az IBD terápiájában: ezek a szerek segítenek a tünetek kezelésében és a remisszió fenntartásában, továbbá elősegítik a nyálkahártya gyógyulását. Hatóanyagaik tulajdonképpen olyan antitestek, amelyek képesek hozzákapcsolódni ahhoz a fehérjéhez, amelyet az immunrendszer aktiválódásakor az immunsejtek termelnek. Ezek stimulálják a többi immunsejtet, hogy azok gyulladást serkentsenek, viszont ha a biológiai hatóanyagok hozzájuk kapcsolódnak, akkor blokkolják a folyamatban lévő fehérjetermelést és így csökkentik a gyulladást.
